Fiatal (Befejezett)

3. fejezet

*Daenerys szemszöge*

A hatalmas tornateremben nyitott ablakok híján megrekedt a fülledt levegő, csak a kosárlabdák pattogása és Mrs. Brooke szigorú kiabálása adta meg a testnevelés óra alapzaját. Már kevesebb, mint tíz perc maradhatott a tanórából, így izmaim erősen sajogtak, kiszáradt torkom kellemetlenül kapart. Éreztem a homlokomon végigfolyó izzadtságcseppeket, amiket rögtön felitattam kézfejemmel, több-kevesebb sikerrel. Légzésem gyors volt és némileg rendezetlen, de tudtam, még maradt bennem annyi erő, hogy ezt az órát gond nélkül végigcsináljam.

Alice kifulladva loholt mellettem, jobb kezével vezetve végig a labdát, míg én ballal tettem ugyanezt. Arca vörösen festett a szervezetében dúló forróságtól, a levegőt élesen szívta be szétnyílt ajkai között. Fekete hajkoronája egy laza kontyba volt fogva, azonban egy rövidebb tincs az arcába lógott, kiélvezve a szabadságot. Látszott vonásain, hogy irritálta bőrét a haja által keltett csiklandozós érzés, ezért füle mögé tűrte a zavaró tincset.

- Utálom a tesit. - tagolta a szavakat, sűrű lélegzetvételek közepette.

- Mindjárt vége, ne aggódj! - fújtattam.

- Most mindenki az ügyesebbik kezével pattogtassa a labdát! Amint sípszót hallotok, forduljatok meg és onnan folytassátok a labdavezetést! - utasított minket Mrs. Brooke.

- Tanárnő, mikor mehetünk el? - kérdezte Mack fájdalmasan.

- Rendben, akkor Mr. Robinson miatt mindenkinek van húsz fekvőtámasza, utána el lehet kezdeni a kiadott gyakorlatot! - arca dühről árulkodott.

A tornateremben megszűnt a labdapattogtatás zaja, helyét a Mack-nek szánt bántó szavak sokasága vette át. Egy gondterhelt fújtatás kíséretében tettem le labdámat a padlóra, majd mellé térdelve toltam fel magamat fekvőtámaszhelyzetbe. Egész testem kifáradt az egész órán át tartó labdagyakorlattól, de bármiféle hang nélkül végeztem a rám szabott feladatomat. Sajgó karjaim nehezen bírták el súlyomat, ami nem épp volt modellalkathoz illő. Hangos fújtatások szöktek ki ajkaim közül, mialatt felnyomtam magam, hogy újra lemehessek.

- Mack, miért nem fogtad be a szádat? - szűrte ki fogai között Gina.

Egy-két osztálytársam halkan szitkozódott, miközben igyekezett feltűnés keltése nélkül elsumákolni a feladatot. Lopva figyelték a nekünk háttal sétáló tanárnőt, letéve egyik térdüket a padlóra. Amint Mrs. Brooke váratlanul felénk fordult, a fiúk ismét rászánták magukat a fekvőtámaszok elvégzésére. Néhány keservesen hosszú másodperc után a csengő Isteni szóként tolakodott be a testnevelés óra menetébe, ezzel felszabadítva fáradt testünket a földről. Olyan gyorsan tápászkodtunk fel, amennyire csak lehetett, hogy minél hamarabb elhagyhassuk ezt a helyet.

- Sorakozó! - utasított minket a tanárnő.

Alacsony testalkatához képest meglehetősen szigorúan bánt a diákokkal, ebből kifolyólag nem nagyon mertünk szemtelenül viselkedni az óráin. Nála nem volt kegyelem, sem kiérdemlés nélküli játékóra. Aki nem dolgozott, rosszabbul járt, mintha az igazgatói irodába küldték volna a szünetben. Kérdés nélkül meglátszott rajta, hogy azután vették fel a mi középiskolánkba tanárnak, miután elvégezte a katonaiskolát, ahol nem mellesleg a legjobbak között végzett.

Amint mindenki beállt a tornasorban elfoglalt helyére, Mrs. Brooke egyik kezével a terem ajtaja felé intett, megadva nekünk az engedélyt. Iparkodva szaladtunk ki a folyosóra, bár a lányok az öltöző ajtajában megrekedtek. A kulcs nem szándékozott kinyitni a zárat, ezért többszöri próbálkozásra szorultunk.

- Mi van ezzel? - mérgelődött Ellen, tovább rángatva a kilincset.

- Add, majd én! - vette el tőle a kulcsot Iris.