A Múlt lánya

Prológus

A nevem Alisha Windleton. 16 éves vagyok. 

Mindenki ezzel kezdi a bemutatkozást. Aztán elkezd kérdezősködni a másikról, vagy rosszabb esetben tovább magáról beszél. Én egyiket sem teszem. Inkább elkezdek a Földről beszélni. 

Szóval, mint a legtöbb ember a Földön, én is tudom, hogy kihalásra vagyunk ítélve. Jó, ez talán kicsit durva megfogalmazás volt, de igaz. A Földünk haldoklik, és mi nem teszünk érte semmit. Nem mi nekünk lesz rossz: az unokáinknak, a dédunokáinknak. És mi csak ülünk a seggünkön, és nem csinálunk semmit.

Mint már sokan kitalálhatták, nagy természet védő vagyok. 16 évesen. Korán kezdtem.

Itt az ideje annak, hogy elmeséljem az életem. Piladelphiában születtem. Csoda szép gyerekkorom volt. A szüleim mindent megadtak nekem. Etettek, vettek nekem ruhákat, és elmagyarázták a Föld helyzetét. Anyám az egyik legnagyobb természet védő szervezet vezetője, apum meg tanár. Biológia tanár. Szóval kiskorom óta kapom az érdekesebbnél érdekesebb dolgokat (értsd: az emberi test minden kis sejtjét fel tudom sorolni.) Amikor 4 éves voltam, megszületett a húgom, Katy. Aztán rá 5 évre az öcsém, Daniel. Bár ők nem olyan nagy védők, mint én, pontosan tisztában vannak a "fogalmakkal". Hogy mik a "fogalmak"? Globális felmelegedés, üvegházhatás, stb. Értitek. Szóval igen. Az életem tökéletesen átlagos. Soha nem kellett a tanulás miatt aggódnom, mindig jók voltak a jegyeim, voltak barátaim, a suliban egészen menőnek számítottam. Tökéletes életem volt. Egészen addig a BIZONYOS napig.

2016. 12. 25.

Karácsony második napja. A legtöbb ember ezt a napot a családjával. Én anyuval felautóztam New Yorkba egy megbeszélés szerűségre. Szerintem nagyon jó volt. Anya kicsit fáradt volt, mert az egész hetet végig dolgozta, mert sok volt a papír munkája. Még a városban megálltunk enni, és kicsit szétnéztünk a városban. Az egész város karácsonyi díszben égett. Eszméletlen volt. 1-2 óra gyalogolás után kezdtünk fázni, ezért bepattantunk az autóba, és elindultunk haza. Anyával mindig is jól megértettük egymást. Volt, amikor veszekedtünk: de melyik anya és lánya nem? Tehát térjünk vissza az eredeti témára. Nem fogok félre beszélni: karamboloztunk. Elvesztettem az eszméletemet. És egészen 100 évig nem is tértem magamhoz.

Most, hogy mindenki megismerte a múltamat (vagy legalábbis annak egy részét) jöhet a jelenem.