Átlagos élet? Nem éppen ~Befejezett~

1. rész

Éppen kint vagyok. A kertbe bemászott egy róka a kerítés alatt, és persze én vagyok az a bátor aki elriasztja. Azonnal elkergetem, de pár perc és újra előttem terem. Bezárom a kutyánkat a pincében. Időközben a róka egy farkassá változik. Nekem ugrik, az arcomhoz közel csatogtatja fogait. Nincs időm átváltozni, mégis mindent beleadva kezdek harcolni vele. Nemsokára kijön a házból Anne. Segít, egy fél pillanatra kifújom magam és átváltozom én is. Közbe avatkozom, bár nem igazán kell mert győzelemre áll. Ahogy végigfut az agyamon a gondolat, Anne a földre esik. A farkas tovább támadja, de lelököm róla. Nekiesek a farkasnak, de vesztésre állok. Derek hirtelen megjelenik és a segítségemre siet. Felkapom Anne-t és besietel vele a házba, az ágyamra fektetem. Még magánál van, halkan nyöszörög, látom a szemében hogy nagyon szenved. Egyre kevesebbszer nyitja ki a szemeit, mígnem már csukva marad. Pánikba esek és azonnal megfogom a kezét és elkezdem elvenni a fájdalmát, kisebb nagyobb sikerrel. Rövid időn belül térdre rogyok. Derek is megérkezik, ahogy belép szétszedi kezeink. Elkezdi ő elvenni Anne fájdalmát, összeszorított fogakkal tűri, de neki is fáj. Anne már jobban van, de még nem eléggé. Megfogom a másik kezét. Egyre kevesebb fájdalma marad, és végre felébred. Már Derek és én is a földön térdelünk a fájdalomtól, hirtelen elrántja kezeit. Mind a ketten az ölelésébe borulunk. Olyan szorosan ölel minket, hogy azért kezdünk könyörögni hogy végre elengedjen minket.
-Köszönöm.-egyikőnk sem mond semmit csak elmosolyodunk. Eszembe jutnak a szüleim, akik valószínűleg azt sem tudják hogy mi történt. Elindulok le a konyhába és mindent elmagyarázok. Daved a mesém végénél lép be a házba, nem tudja hogy mi történt. Muszáj hazudnom neki. Még van egy hónapom elmondani neki a vérfarkasos dolgokaz, mert akkor tölti be a tizenhatot.