23. rész

182 2 0
                                    

Este, az ágyamban fekve, azon gondolkodtam, hogy hogy lehet valakit annyira szeretni, hogy az már fájjon. Valahogy ezt a megmagyarázhatatlan érzést olyan jó érezni, mégis fáj.... Ezen töprengve nyomott el az álom.

Másnap reggel ugyanúgy felkeltem, elkészültem, és suliba mentem. Majd délután edzésre, de onnan nem haza hanem Márkhoz. Mert most én alszom nála.

Kézenfogva indultunk meg Márkal, a buszállomás felé, hogy megyünk "haza" .

...

Igazából ezek után nem sok minden történt. Ettünk, fürödtünk (sajnos külön), majd aludtunk.

...

Reggel arra keltem, hogy Márk puszilgat.

-Ébresztő Hercegnőm!! Suliba kell menni..

-Jóreggelt!-adtam puszit a szájára.

-Nekedis. Viszont sietned kell ha nem akarjuk lekésni a buszt.

-Jó-jó...már megyek is.

Gyorsan elkészültem, majd indultunk is a buszra.

...

A suli borzasztóan sz@r volt. Unalmas, lassú, hosszú....lehetne ennél rosszab?!? Lassan félév, úgyhogy jönnek a dogák....(neeee)   Kicsit többet kéne tanulnom, ha jo jegyeket akarok. Megbukni nem fogok, de nem 2-eseket akarok. Aztán jön a versenyszezon, februártól versenyek, szinte minden héten. És akkor még lesz a szülinapom is. Minden olyan bonyolult.

De nembaj. Épp úton vagyok a táncterem felé, nincs ma edzés, de én belógok az eggyik terembe, és táncolol kicsit, hogy kiszellőztessem a fejem, és legyen pár nyugodt órám, amikor semmi gondom nincs.

...

..egyszer csak azt vettem észre a tükörből, hogy valaki áll az ajtóba. Gyorsan hátrapillantottam és láttam, hogy Márk az.

-Szia. Hátte*?? Hogyhogy itt??

-Egyrészt: baj, hogy meglátogatlak?? Másrészt: nem vetted fel a telefont, kérdeztem a többieket, és azt mondták szar napod van, úgyhogy gondoltam, hogy itt vagy. Ja és persze azért is vagyok itt mert hiányoztál.-kaptam hosszú, érzelmes csóko(ka)t.

-Te is hiányoztál, és sajnálom, hogy nem vettem fel a telefont, csak az Ipodről szólt a zene, és be volt dugva a fülem...

-Semmi baj. Mostmár megvagy. Amúgy mióta vagy itt??

-Úgy kb. 2,5-3 órája. Miért??

-Csak..hogy tudjam mennyi energia van még benned-perverzem elmosolyodott, és csókot nyomott ajkaimra.

-Épp elég..-csókolt tovább, és keze fenekemre vándorolt.

Természetesen nem estünk egymásnak a táncterem közepén, mert a kicsik (7-12 évesek) a mellettünk lévő teremben vannak. És hát na..értitek. Inkább haza mentünk (hozzám) és ott befejeztük amit elkezdtünk........

Sziasztok!!! Először is (Utólag) Nagyon Boldog Karácsonyt Kívánok Minden Olvasómnak és családjának.
Remélem tetszett ez a rész, nem karácsonyi, nem hosszú, nem különleges, és ezeket sajnálom is, de most csak erre volt időm. De azért remélem tetszett.
U.I.: Nagyon köszönöm az 1k olvasót! 😍😍
A kövi részig Csók😘

Tipikus Tini Story😜😍😘 |BEFEJEZVE|Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt