2. rész

835 44 0
                                    

Viszonylag gyorsan eltelt az egy hónap. Ma van Daved születésnapja. Felkelek és rendbe szedem magam, átmegyek az öcsém szobájába. Már ébren van, az ágyán ül és bámul ki a fejéből.
-Szia, beszélnünk kell valamiről.-egy olyan 'mond' pillantást villantott felém.
-Mindent el fogok magyarázni, de az elkövetkező két napban nem mehetsz sehova.-értetlen pillantást kaptam tőle.
-Nem vagy az anyám hogy megmond..-forgatja meg szemeit.
-Hidd el ez a te érdekedben lesz! A következő két napban...-elhúzom a szám.
Pár másodpercig csak bámul engem, ezért folytatom.
-Lesznek változások, méghozzá eléggé nagyok.. Bármikor vérfarkassá változhatsz. Tudom hogy nehéz elhinni, de ha akarod megmutatom.-rántok vállat.
-Nem április elseje van Maya, ez egyáltalán nem vicces és nem is dőlök be neki!-elneveti magát.
Megelégelem a szórakozását, felállok az ágyról és átváltozom. Kikerekedett szemekkel figyel engem, hirtelen már nincs kedve nevetni. Visszaváltozok, de csak félig. Fogaim, karmaim megvillantom. Lassan emelem rá a tekintetem, szemem vörösen izzanak.
-Így ahogy most látsz csak félig vagyok átváltozva. A telihold teljes őrületet jelent számunkra és gyilkolni akarunk, de rengeteg gyakorlással tudunk uralkodni magunkon. Majd Derek és én segítünk benne. Apropó Derek, mostanság sokat lesz itt ő is, segíteni fog neked. Én vagyok az egyik legerősebb és leggyorsabb a fajtánkban. Az egyetlen fehér vérfarkas az országban én vagyok. A suliban kontrollálnod kell majd magad, hogy ne legyél sokkal gyorsabb a többieknél sem pedig erősebb, szóval semmi feltűnés. Gyorsan gyógyulnunk, többnyire csak a Aconitum napellus öl meg minket, ami nem más mint a sisakvirág. Mérgező és a legtöbb esetben halállal jár. A mérgezés tünetei láz, hányás, görcsök és bénulás. A halásod a szaglásod és a látásod is sokkal jobb mint az átlag emberé. Meg tudsz válni az érzelmeidtől is, de ezt nem mutatjuk meg hogy hogyan kell. Először fájdalmas lesz az átalakulás, és nem fogod tudni hogy mi történt, de pánikra semmi ok, melletted leszek!-mosolyodom el.
-Tényleg ennyivel jobbak vagyunk mint az emberek?-kérdezi bizonytalanul.
Csak az ajtó felé biccentek, feláll és el is indul utánam. Kimegyünk a kertbe, felemelem az egyik nagy farönköt.
-Fuss el a a kert másik végében és suttogja valamit!-vigyorgok rá.
Amint eléri a célját fülelek.
-Te most kajak hallasz?-suttogja.
Elmosolyodom majd elindulok felé, először csak lassan futok, aztán hirtelen mögötte termek.
-Igen hallak!-nevetek fel.
Azonnal megfordul és hatalmas szemekkel néz rám.
-Ez oltári király!-jelentette ki.
Én csak nevetek rajta, bemegyünk a házba, ahol anyáék tárt karokkal várják a szülinapost. Valami nem stimmel, Daved felordít és a földre esik.
-Szóljatok Dereknek!-ordítok anyámékra.
Daved már majdnem átváltozott, felszedem a földről és betámogatom a farkas verembe. Nem csináltam még ilyet, kezdek pánikolba esni. Pár perccel később meghallom Derek hangját. Apám útba igazítja is szinte azonnal nyílik is az ajtó, majd csukódik. Daved időközben teljesen átalakult. Rám támad, nem akarom őt bántani, így csak védekezem. Dereket szinte azonnal lefogja. Kifújom a bent tartott levegőt, és felmérem a sebeimet. Nem annyira vészes a helyzet, Derek is engem figyel. Daved kezd lenyugodni és vissza is változik. Derek elengedi és ellép mellőle. Szemeivel engem mér végig. Daved kérdőn néz rám.
-Mi történt? És ezt én csináltam veled?-néz pólómra, amin most egy óriási lyuk éktelenkedik nem kevés vérrel.
-Most változtál át elsőnek, pontosan erre számítottam.-úgy mondom mintha csak az időjárásról beszélnék.
Bocsánat kérően néz rám és Derekre. Csak halványan elmosolyodom majd ajtó felé biccentek. Amint kiment, Derek mellém lép és a hasamat nézi.
-Köszönöm hogy ilyen gyorsan jöttél.-nyomok puszit az arcára.
Hátat fordítok neki és kimegyek a helyiségből. Felmegyek a szobámba átöltözni és zuhanyozni. Egy utolsó mozdulattal a helyére teszem a fésűm, hallom a szobám ajtajának nyilását. Kilépek a fürdöből és Derek ott áll nekem háttal, éppen a polcomon lévő képeket nézi, némelyiken ő is rajta van. Mögé lépek és a hátára ugrom. Kezeim a nyaka köré kulcsolom míg a lábaim csípőjére. Meglepődik, de azonnal a combjaim alá nyúl.

Átlagos élet? Nem éppen ~Befejezett~Où les histoires vivent. Découvrez maintenant