The New Classmate // Shawn Mendes Fanfiction

2.

Reggel a szokásos nyomott hangulatomban keltem fel. Mivel nem volt kedvem szenvedni, mit is vegyek fel, felkaptam egy sima fekete farmert és  egy kék-fekete kockás inget. A gépemmel a nyakamban és a táskámmal a kezemben baktattam le a lépcsőn. Apa már nem volt itthon, így elkezdtem Tonynak reggelit csinálni. Pár perc múlva csoszogást hallottam a lépcsőn.

- Utálom a sulit- mondta köszönésképen, ahogy megjelent a konyhában. Elé raktam a palacsintát és a kakaóját.

- Mindenki- válaszoltam.

Suliba érve Hanna már a kapuban várt.

- Komolyan belehalnál, ha egyetlen egyszer csinosan jönnél suliba? Reménytelen eset vagy. Miért is próbálkozom? Képzeld, Shawn már az igazgatóiban van és a mi osztályunkba került. Annyira izgatott vagyok! Fog énekelni? Tud táncolni? Milyen magas?...- magyarázott tovább. Igen, Hanna imád beszélni. Lehet ezért vagyunk legjobb barátok. Ő kibeszéli magát, nekem nem kell. Tökéletes egyensúly. De be kellett vallanom, én is kíváncsi voltam a srácra. Elvégre elég nagy durranás és annak a hülye számnak akaratlanul tudom a szövegét. Hanna szája be sem állt, amíg a terembe nem értünk. Kíváncsian néztünk körbe, de pár osztálytársunkon kívül senki nem volt még bent. Még inkább izgatottabban ültünk le a helyünkre. Elővettem a gépem és tisztogatni kezdtem az objektíveket. Kurt, az évfolyamtársunk aki a feladatott kapta, hogy csinálja az interjút Shawn-al, az orromra kötötte, hogy a könyvtárban találkozunk csöngetés után pár perccel. Élvezem a suliújságot, tényleg. De nem értem, miért kell ott maradnom végig, ha már megvan a kép... Hirtelen Hanna a combomhoz kapott és megszorította. Fájdalmasan néztem fel. Előre meredt. Követtem a tekintetét, akkor láttam meg Őt. 185 centi körül lehetett, barna haja tökéletesen beállítva, mogyoróbarna szeme izgatottan ugrált egyik emberről a másikra. Kapucnis pulcsiját idegesen gyűrögette az ujjaival. Az újonnan kapott könyveivel álldogált a hóna alatt.

- Hé, újgyerek. Ülj ide- szólt hozzá Max, aki előttünk ült. Hanna a lélegzetét visszatartva szorította meg még jobban a combom.

- Han- sziszegtem összeszorított fogakkal. Már körmökkel csinálta, komolyan kezdett fájni. Elindult felénk. Út közben kezet fogott a többi fiúval, legutoljára Max-el és leült mellé.

- Mindjárt elájulok- legyezte magát Hanna. Megráztam a fejem és megpróbáltam elvenni a lábam, esélytelen volt. Egy kisebb nyüszítés hagyta el a számat, mire a két fiú kérdőn fordult hátra. Max-nek nem kellett kérdeznie, Hanna tekintetéről leolvasott mindent. Felállt és elkezdte rángatni a karját. Shawn nem értve a szitut nézett körbe.

- Han, engedd el- mondta, amikor már erővel nem ment.

- Hanna vagyok- engedett el és nyújtotta a kezét Shawn felé. Kérdőn nézett Max-re, aki csak legyintett.

- Ne aggódj, kicsit túlpörög néha, ő már csak ilyen- adott magyarázatott. Elmosolyodott és kezet rázott vele.

- Shawn- mutatkozott be.

- Nem kell bemutatkoznod, tudom ki vagy- markolászta a kezét. Shawn arca kezdett eltorzulni- Börkeményedéses az ujjad. A gitározástól? Biztosa attól. Mindig is akartam gitározni, de nem volt meg az érzékem, meg...

- Hanna, engedd el- szólt át oldalról Matt.

- B...bo..bocsi- makogott és elengedte- Csak soha nem találkoztam híres emberrel.

- Nem vagyok híres- javította ki mosolyogva.

- Akkor nem te vagy Shawn Mendes?- lepődött meg Max. Idiótákkal vagyok körülvéve. Komolyan. IQ-ra van szükségem. Egy halk „mindjárt jövök" után Hannanak, inkább átültem Sam mellé, aki milyen meglepő, legelöl ült. Érkezésemre bezárta a könyvét és kíváncsian nézett hátra.

- Helyes az új srác- jegyezte meg, miközben a fürtjeit a füle mögé erőszakolta.

- Ja- vontam vállat- Mit olvasol?

Csöngetéskor egyből készülni kezdtem. Fogtam a gépem és a biosz cuccom, amit odafele be terveztem rakni a szekrényembe.

- Max, merre van a könyvtár?- hallottam meg az előttem pakoló Shawn-t.

- Minek akarsz könyvtárba menni?- nevetett fel.

- Egy srác megtalált, hogy a suliújságba kérdezzen pár dolgot- magyarázta. Sietve indultam el, nehogy velem akarjon jönni. Nem vagyok jó az új emberekkel való csevegésben. Mint már említettem, nem szeretek beszélni, csak ha tudom mit mondjak, de egy új embernél soha nem tudom.

- Riley a suliújságban fotózik, biztos ő is odamegy- válaszolt egyből Max. Mivel két padsorral már előrébb voltam, próbáltam úgy tenni, mint aki nem hallotta, de hiába. Az ajtóban ért utol.

- Szia- hajolt elém, hogy észre vegyem. Rámosolyogtam köszönésképen és tovább sétáltam- Csatlakozhatok? Hallom egy irányba megyünk- folytatta. Bólintottam- Egyébként Shawn vagyok. Te pedig, ha nem tévedek Riley- magyarázott. Bólintottam, ismét. A szekrényemhez érve kapkodva nyitottam ki az ajtót. A tekintete egyből a tömérdek sorozatos poszteremre villant. Gyorsan bedobtam a biosz cuccom, bevágtam az ajtót és tovább indultam, Shawn-al a nyomomban. Néhányan alaposan végig mérték, úgy kábé az egész suli. Kínosan hajtottam le a fejem és vizslattam a cipőmet. Shawn feszengve lépdelt mellettem. Megkönnyebbülve rontottam be a könyvtárba, ahol Kurt már várt.

- Szuper, megjöttetek- csapta össze a tenyerét- Arra gondoltam, előbb csináljunk pár képet, aztán felteszem a kérdéseket, amiket összeírtam- vázolta a tervet- Riley, mit gondolsz? Itt jó lesz?- állt félre a polc elől, ahol állt. Vállat vontam- Szűkszavú, mint mindig- nevetett kínosan.

- Szerintem jó lesz- válaszolt Shawn. Beállt és várt hogy fotózzam. A szememhez emeltem a gépet, csináltam pár képet, különböző beállítással, míg Shawn a kamerába mosolygott. Kurt egy „Egy perc" kijelentés után kisietett a helyiségből. Még csináltam párat és elraktam a gépem- Milyenek?- kérdezte.

- Jók- biztosítottam és már el is raktam.

- Nocsak, megszólaltál- lepődött meg- Nem vagy túl bőbeszédű- jegyezte meg. Mivel nem válaszoltam, folytatta- Megnézhetem a képeket?

- Hétfőn- mondtam és a könyveket kezdtem nézegetni. Shawn egy ideig egyhelyben totyogott, amíg meg nem jött Kurt.

- Megvagytok?- nézett ránk.

- Igen, szuperek lettek- füllentett. A szememet forgatva ültem le az egyik asztalra, ők pedig elkezdték az interjút.