Átlagos élet? Nem éppen ~Befejezett~

3. rész

Leugrom Derek határol, aki szinte azonnal felém fordul. Lehajol és lágyan megcsókol. Lesokkolok, és hirtelen a meglepetségtől nem visszonozom. Mire észbe kapok már az ajtót nyitja. Azonnal elkapom a kezét és visszarántom, most én csókolom meg. Nem kicsit lepődik meg, de pár pillanat múlva viszonozza.
-De az előbb..-értetlenkedik
-Azért nem viszonoztam, mert meglepődtem.-újra megcsókol.
Derekamra fog és közelebb húz magához, Anne ezt a pillanatot választja érkezésére. Úgy tesz mintha itt se lenne és kihátrál az ajtón, nem foglalkozunk vele. Bár napestig tudnám ezt folytatni mégis elhúzódom Derektől. Halványan elmosolyodom és egy puszit nyomok szájára. A nappaliból halkan hallatszódik Anne boldog hangja ahogy éppen anyámnak ecseteli hogy mit látott. Mind a ketten egy szemforgatással és egy apró mosollyal reagálunk rá. Megfogom Derek kezét és lemegyünk a nappaliba. Mindenki ott van és vigyorogva néz ránk. Válasz helyett inkább kimegyünk a kertbe, hátul van egy hinta. Leülünk egymás mellé és csak nézünk magunk elé, meg se szólalunk egy darabig. A csendet Derek mély hangja töri meg.
-Leszel a barátnőm?-emeli rám tekintetét.
-Igen!-mosolyodom el.
Közelebb bújok Derekhez ő pedig átkarolja a vállam. Hatalmas puffanás hallunk meg bentről, egymásra nézünk és felállunk. Mint a ketten futásnak eredünk egyenesen be a nappaliba. Ahogy beérünk megnyugszunk, csak Daved volt szerencsétlen már megint. Mindenki rajta nevet, míg ő a lépcső alján elterülve fekszik. Leesett a lépcsőn. Mi is nevetni kezdünk, ami valljuk Dereknél elég ritka látvány. Már mindenki úgy néz ki mint egy paradicsom, amikor végre abba tudjuk hagyni a nevetést.
-Jól vagy öcsi?-kezet nyújtok neki, de ő leránt maga mellé.
-Ezt még megbánod!-morgolódom. Elkezd röhögni, úgy ahogy mindenki más is. Megelégelem a helyzetet és átváltozom és a nadrágja száránál fogva végig húzom a házon. Mindenki ismételten csak nevet. Derek volt a következő kiszemeltem, ezért felé kezdek futni. Látta hogy mit akarok elkezdett futni előlem. Hamar utólérem, őt is megráncigálom. A többieket nem bántom. Derek sincs már olyan vicces kedvében és megindul felém. kirohanok a házból egyenesen az erdőbe. Derek követ egy ideig, majd eltűnik. Én is visszafordulok, remélve hogy Derek nem akar lesből nekem támadni.