5. rész

565 32 0
                                    

Ahogy elénk ér elkezdődik a fejmosás.
-Bla Bla Bla bal Bla.-ennyi jut el az agyamig anya mondandójából.
-Anya már nagykorú vagyok.-vágom rá.
-Bla Bla Bla Bla Bla Bla...Bla Bla Bla.-fejezi be. Na végre.
-Tudod már annyira elegem van hogy soha nem tudok megfelelni neked! Jobb lesz ha elköltözök..-felállok és egyenes a szobám felé indulok.
Dereket a karjánál fogva húzom magam után a szobámba. Van valamennyi félretett pénzem, amit folyamatosan takarítottam meg több évnyi zsebpénzből. Ha minden igaz két hónapot nagyjából kihúzok belőle, addigra csak sikerül munkát találnom. Összepakolom a fontosabb dolgaim egy bőröndbe és egy utazótáskába.
-Hova fogsz menni? Ráadásul egyedül?-fogja meg kezem.
-Nem sokáig leszek egyedül, valószínűleg a te anyud sem fog jobban reagálni Anne esetében.-rántok vállat.
-Mi? Te tényleg csináltál Annenak egy tetoválását?-értetlenkedik.
-Nem, magának csinálta.-befejezem a pakolást. Körbe nézek és megragadom a az utazótáskát. Elindulok le a földszintre Derek csak némán követ a bőröndömmel kezében.
-Csá.-kiabálok vissza az ajtóból.
Tudom melyik albérletbe megyek, már egy ideje nézegettem és eléggé jó árban van. Két ágyas, teljesen bútorozott, igaz egy nagy hálószoba van, de az nem gond.

Derekkel nem rég váltunk el, neki még volt egy kis dolga. Gondolatmenetemből a telefonom csörgése szakít ki. Anne hív, szinte azonnal felveszem.
-Sziaa! Anyám kirakott a házból! Mehetek hozzátok?-kérdezi nevetve.
-Hali! Én meg elköltöztem otthonról, éppen egy albérlethez megyek, jössz velem?-húzom el a szám.
-Igen, nincs más ötletem, Derekhez mégsem mehetek..-gondolkozik el.
-Rendben, akkor találkozzunk a kávézónk mellett!-mosolyodom el.
Elköszönünk egymástól majd bontjuk a vonalat. Hamar odaérek, rengeteg időt töltöttünk itt el Anneval, sőt itt ismerkedtünk meg két jó barátunkkal. Tényleg vajon mi lehet az ikrekkel?..
Nem kell sokat várnom, Anne hamar megérkezik így már ketten sétálunk a célunk felé.

Elintéztünk mindent, sok időt vett igénybe, de végre van hol laknunk.
-Gyere pakoljunk ki valamennyire.-húzom magam után a lányt.
Nem nagyon beszéltünk többet, mind a ketten csináltuk a dolgunkat. Mire nagyjából mindent a helyére rakunk már kilenc óra is elmúlik. Kihagytuk a vacsorát, ha csak a csoki nem számít. Mind a ketten fáradtan dőlünk be az ágyba. Azonnal elnyom az álom.

Borzasztóan erős fejfájással kelek. Anne egy pohár kávéval és felhúzott lábakkal ül az ágyán és a telefonját nézi.
-Jó reggelt!-köszöntöm.
-Neked is.-ezzel vissza merül a telefon világába.
Én is megnézem a telefonom. Derek egy csomó üzenetet küldött.
-Hol vagytok? Anne veled van? Minden rendben?-olvasom fel az üzenetei fő részét.
Egyikre sem válaszolok, figyelmen kívül hagyom őket. Szétrobban a fejem, nincs most hangulatom ehhez.
-Nekem is ilyeneket írt.-szólal meg Anne.
-Basszus mikor hagynak békén végre?.-morgolódom.
Ezúttal az anyám hívott. Idegesen félre dobom a telefonom.
-Egyetértek. Derek nem hagy békén folyton azt kérdezi hogy hol vagyunk...- fejét megtámasztja egyik kezébe.
-Idő kérdése és úgyis megtalál minket.-rántok vállat.
Anne némán bólint és kortyol egyet a kávéjából. Ekkor valaki kopog..

Átlagos élet? Nem éppen ~Befejezett~Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang