Átlagos élet? Nem éppen ~Befejezett~

6. rész

Valaki kopog az ajtón. Mivel látom hogy drága lakótársam nem hajlandó megmozdulni, így én állok fel az ágyról.
-Kinyitom.-mondom Annenak.
Minden szó nélkül bólint és az ajtó irányába néz. Lassan az ajtóhoz megyek, belenézek a falon lévő tükörbe és a hajam kicsit kifésülöm a ujjaimmal, nagyjából rendbe teszem magam és kinyitom az ajtót. Derek áll ott, szinte azonnal ahogy megbizonyosodik abban hogy én állok ott, közel hajol hozzám és megcsókol. Viszonzom a csókot, mikor elválnak ajkaink a összeérintjük és állunk ott pár másodpercig.
-Szia!-emelem rá tekintetem.
-Szia.-dörmög mély hangján.
Megfogom a karját és magam után húzom a "hálónkba,,. Anna azonnal bátya nyakába borul.
-Szia, hát te?-kiváncsiskodik.
-Titeket kerestelek égen földön, mert hát luxus válaszolni az üzeneteimre..-néz ránk szúrós szemmel.
Anne és én csak vállat vonunk és mosolyogva ülünk vissza az agyunkra. Én végig is dőlök rajta. Derek mellém ül és az ölébe húzza a fejem. Marad egy kicsit beszélgetni, közben végig a hajamat piszkálja. Semmi érdemleges információval nem tud szolgálni nekünk a családjaink felől. Megbeszéljük hogy senkinek nem mondhatja el hogy hol lakunk. Senkinek sem hiányzik hogy az anyám ránk törje az ajtót. Ahogy Derek elmegy átöltözünk és elmegyünk enni a közeli gyorsétterembe. Az egyik sarok box-ba ülünk be. Egy ismerős illat csapja meg az orrom. Daved és a haverjai lépnek be az ajtón. Gyorsan a pulthoz megyünk és fizetünk. Majd minél hamarabb elhúzzuk a csíkot. Majdnem lebukunk, de most az egyszer szerencsénk van. Amilyen gyorsan csak lehet haza sietünk. Mind a ketten az ágyba vetjük magunkat. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el a szánkat. A nap többi részében szinte semmit nem csinálunk csak beszélgetünk. Mint kiderült Anne és valami Liam nevű srác között kezd alakulni valami. Este megnézünk egy filmet, majd lezuhanyzunk és ismét az ágyba fekszünk. Szinte azonnal elalszom. Még egy atom bomba sem tudna felkelteni.

Arra ébredek hogy Anne a saját ágyán ugrál. Elkezdek nevetni, ez sem mindennapi látvány. Kómás fejjel felülök és kérdőn nézek rá.
-Mi történt?-elnevetem magam.