Az évvégi vlog végeztével Pisti elégedetten dőlt hátra, kinyújtotta elgémberedett végtagjait. Majd ránézett a melette ülő Janira, aki csillogó szemekkel figyelte őt. Már a streamben is látta rajta hogy az érzéseit iránta már-már nem bírja tartani, ezért egy pillanatban az asztal takarásában megszorította a kezét, hogy most már kicsit vegyen vissza, csillapítsa az érzelem hullámokat mert így nagyon nem lesz jó.
- Jani figyelj...aranyos vagy, megtudnálak ilyenkor enni amikor simogatsz de tudod hogy rejtenünk kell magunkat. Különben bajunk lehet belőle- mondta Pisti, miközben végigsimított barna, göndör fürtjei között.
- Tudom de...ez nekem nagyon nem jó. Úgy tudod néha.... úgy megpuszilnálak, de hát akkor meg...áh nagyon rossz helyzet- igazította meg a szemüvegét, miközben lefele nézett.
Pisti egy pillanatra elgondolkodott, majd végül eszébe jutott hogy mit szeret nagyon Jani. Amit nagyon nagyon szeret.
-Na gyere ide nagyfiú- csapott a combjára a zöld szemű, mire Jani érdeklődve nézett Istvánra.
-Parancsolsz?- kérdezte meg a szép mosolyával
-Ne kéresd már magad...csüccs ide- mutatott a sötétkék nadrágban feszülő részére.
Jani nem teketóriázott tovább. Ráült a két erős combra, majd Pisti szemeibe nézett. Meglátta benne az univerzum minden kis alkotó elemét, és Pisti is ugyanezt vélte felfedezi a szeretett férfi szempárjában. Lágyan beletúrt Jani fekete hajerdejébe, mire a barna szemű felnevetett, pontosan úgy mint egy kisgyerek. István széles mosollyal az arcán citógatta Jani hajszálait, ezzel együtt a bajuszos arcát is. Komzsik arcáról a boldogság hatalmas szikrái szinte már pattogni kezdtek ahogyan szerelme simogatta.
- Tudod hogy szeretlek,Jani?- kérdezte csöndes perce után
- Hát...- vágott áll kérdő arcot az említett.
- Mint maci a mézet. És mivel én legjobban egy medvére hasonlítok, te a méz vagy,édes. Nélküled pedig nem tudok élni- suttogja a nyakába. Jani a szája elé kapott, mert ennél aranyosabb, szebb vallomást életében még nem kapott.
- Te vagy az életem Fábián István-gördült le egy nagyon pici könnycsepp hófehér bőrén, majd lágyan csókolta meg azt a férfit, akit mindennél jobban szeretett.
The End
