Fej vagy írás?

2. Rész

,,Nevetve fordultam el, és ágyaztam meg neki.,,

~Martin szemszöge~

Egyszerűen lenyűgözött ez a lány. El sem tudtam hinni, hogy le tudott nyugtatni, amikor a kocsimat akartam volna agyonverni.
És azok a barna szemek! Néha örülök, hogy ilyen rossz állapotban van mostanában a kocsim.

-Egyedül laksz ebben a nagy házban? - a háza viszonylag nagy volt, emeletes, és ahogy láttam még erkély is van.

-Igen. Ez a szüleimé volt még régen, csak elköltöztek a munkájuk miatt. Talán két éve mentek át Hollandiába.

-És van pénzed fenntartani?

-Igen. Anyuék viszonylag gazdagok, minden évben raknak egy csomó pénzt a számlámra, de én hozzá se szoktam nyúlni. Van munkám, el tudom magam tartani.

-Mit dolgozol?

-Az önkormányzatnál, én vagyok a polgármester asszisztense. Nyáron koncertszervezésekkel bíznak meg. Télen szombatonként pedig pincérkedem.

-Huu izgalmas lehet.

-Nem annyira. Inkább mesélj te! Annyira kíváncsi vagyok, hogy milyen neked! -nézett rám azokkal a barna szemeivel.

Csodálkoztam, hogy nem a nevemet sikítva rohant le, amikor meglátott a szorult helyzetemben. Legtöbbször ezt szokták tenni az emberek.

-Úgy igazából? Fárasztó! -modntam ki egy nagyot sóhajtva -Végigviszem az éjszakákat a koncertekkel. A családommal holnap találkoztam volna fél év után, de így nem fogom megoldani.  Néha sajnálom, hogy így alakult az életem. Bár van vidám része is. Imádom a koncertek előtti effekt próbát. Legtöbbször el szoktam hülyéskedni.

-Igen azt láttan már párszor!

-Mi? Hol? -lepődtem meg teljesen

-Snapchaten

-Jaa tényleg. Uu bejelentkezhetek a telefonodról? -néztem rá bociszemekkel

A kezembe adta a snapchatjét, és még szerencsére be volt jelentkezve. Leolvastam a nevét, és azt mondogatva magamban léptem be az enyémbe. Gyorsan bejelöltem, majd megnyitottam az előlapi kamerát. Mielőtt elmenekülhetett volna Leah, átkaroltam a derekát. Ő a kezébe temette az arcát, így csak a szőke hajzuhataga látszott. Mosolyogva csináltam meg a képet, majd a filtereket húzogatva néztem melyik a jobb. A fekete, fehér változatnál maradtam, és mielőtt megmutattam volna neki, lementettem.

-Néézd -toltam felé a telefonját

-Nagyon cuki... ugye nem... -de már ki is raktam.

-Jajj nemár -csapkodta a kezem.

Mivel még mindig a derekán volt a kezem, elkezdtem csikizni, mire nevetve dőlt hátra. Én fölé kerekedtem, és elkezdtem csikizni.

-Martin nee -nevetett folyamatosan

Mikor abbahagytam, mindketten kipirulva néztünk egymás szemébe. Meg vicceltem. Lehajoltam, mire visszatartotta a lélegzetét. Én mosolyogva hajoltam oda a füléhez és megkérdeztem:
-Hol van a fürdőszoba?

~Leah szemszöge~

Egy szó nélkül felpattantam mellőle, és elindultam fel a lépcsőn. Martin értetlenül nézett.

-Nem jössz? -kérdeztem flegmán

-Jha de

Miután megmutattam neki, bedőltem az ágyamba, és oldalra néztem. A pénzérme ugyanúgy a földön volt. Megfogtam a fejem, felkeltem, felvettem a pénzt és feldobtam. Így dobálgattam, amíg Martin fürdött.
Ha nem dobom fel, vajon megtörtént volna, hogy pont itt akad el Martin Garrix?
Ez mondjuk nagy hülyeség.

De még mindig a kezem között forgattam az érmét. Eddig sose dobtam fel érmét. Most feldobtam, és egy világhírű DJ pottyant a házam elé. Majdnem a szó szoros értelmében.

A nagy gondolkodásból, a fürdő ajtó hangja zavart fel. Ott állt előttem Martin, egy boxerben, és pólóban, a zoknija és nadrágja a kezében, haja nedvesen tapadt arcára, tarkójára.

-Hozok egy takarót -mondtam halkan -Milyen párna kell?

-Elég egy kicsi. Köszi

Miután megtaláltam őket, lementünk. Szerencsére a kanapét mielőtt felmentünk volna kinyitottam, így majdnem egy francia ágy méretű volt.

-Remélem elférsz rajta

-Háááát -mondta mosolyogva

A cuccait lerakta a kisasztal mellé. Én összefont kézzel a falnak nekidőlve figyeltem. Minden mozdulata határozott volt. Mintha soha nem tévedett volna.
A lábain meglátszódott a sok ugrálás.
Megfordult, és bedőlt az ágyba.

-Anyuci betakarsz? -nézett rám bociszemekkel.

-Persze -morogtam

Rátettem a takarót, de mielőtt elvettem volna a kezem, megfogta a csuklóm és lerántott. Én félig a mellkhasán, félig a kanapén feküdtem és gonoszan néztem fel Martin világos szemeibe.

-Engedj el!

-Nem nem. Te leszel a plüssüacim -erre a mondatára már én is be voltam takarva.

Morogva szabadítottam ki magam az öleléséből, és elmentem. Fennt megkerestem az egyik plüssmacimat, lekapcsoltam fennt a lámpákat és levittem neki. Lennt is lekapcsoltam az összeset, és rádobtam a macit.

-Auu ez fájt!

-Nesze ott a macid

-De nekem nem ilyen kell.

-Most ilyened lesz!

-Jóéjt puszi?

-Nem. Hány éves vagy, 5?

-Uhmm aha

Sóhajtva odaléptem hozzá, és mivel tudtam, hogy ha az arcára adnék elfordítaná a fejét. A homlokára adtam puszit. Nem az, hogy nem akartam volna, hogy megcsókoljon, de tudom, hogy úgyis miután eltűnne a városból, azt se tudná, mi a nevem.

Megint lehúzott magára, de most nem ellenkeztem.

-Nem vagyok nehéz?

-Egyáltalán nem.

Sóhajtva hagytam, hogy hátulról átöleljen.
A hasamat simogatva aludt el.
Mikor hallotam, hogy egyenletes lesz a légzése, felkeltem és felmentem a szobába. Így sem tudok két fiú közül dönteni. Nem kell ide harmadik.