The World Of Dreams~Blake Gray

25.rész

Mikor megláttam nem hittem a szememnek. Hogy a francba kerül ez ide? És miért?
-Te mit keresel itt?-vágja hozzám flegmán.
-Képzeld! Nem az a kérdés hogy én mit keresek itt, hanem hogy TE mit keresel itt?-mutattam rá.
-Én? Én azt keresek itt hogy 4 hónapig a Magconnal fogok turnézni. De te lúzerkém szerintem házszámot tévesztettél!-vált gúnyos vigyorra.
-Áljj!-áll közénk Blake.-Mi a franc bajotok van?-rivall ránk.
-Én nem fogok ezzel egy légtérben lenni!-jelentem ki. Persze! Amikor minden jó, jelenjen meg Joey Birlem. Aha....a nagy faszt. Hogy miért utálom, megvetem, gyűlölöm? Ennek tönn oka is van. Joeyval együtt voltunk az árvaházba. Mikor picik voltunk nem beszéltünk egymással. Szó szerint jelentéktelenek voltunk egymással. Aztán mikor 6 éves lettem, felköszöntött szülinapomkor. Nagyon jóba lettünk...,minden titkomat elmodtam neki. Egyre nőttünk. Mikor 12 éves lettem szerelmes lettem egy fiúba aki nagyon jóba volt vele. Természetesen elmondtam neki. Másnap az egész árvaház rajtam röhögött...., hogy miért? Joey hamis híreket terjesztett rólam. Rosszakat, és csúnyákat. Attól a naptól kezdve bántalmazásoknak néztem elébe. Nem volt olyan nap amikor nem lett volan rajtam egy újabb lila folt. Persze Joey esedezett a bocsánatkérésért, de én elhatároztam hogy bosszút állok. Szemtől szembe álltam vele. És mindent a szemébe mondtam....olyat is amit nem kellett volna....a szüleiről mondtam pár dolgot. Azt nem kellett volna. Azon a napon törtem össze végleg. Joey, joey aki 6 évig a legjobb barátom volt.., bántott. Nem lelkileg, hanem testileg. Nem is az fájt hogy eltörte egy bordámat. Hanem az hogy én bíztam benne. Neki köszönhetem a folyamatos bántásokat. Már miért ne? De még ez semmi. Örökbe akart fogadni egy család. NagOn boldog voltam. Már pakoltam a cuccaim mikor megjelenik az igazgató hogy Joeyt viszik el nem engem. Ugyan is Joey azt hazudta rólam hogy drogos vagyok. Azon a napon megfogadtam hogy megfogom bosszulni neki...... Tömören ezt történt.
-Bocsánat, de nekem most fel kell mennem.-mondtam és felrohantam a szobába. Miért kell ennek megjelennie.
-Talia? Bemehetek?-hallom Cam hangját.
-Igen..-sóhajtottam. Lassan bejött és leült az ágyra.
-Mi történt?-kérdezte.
-Hosszú....-nem akartam róla beszélni.
-Kérlek. Így nem tudok segíteni!-próbál válaszra bírni.
-Na jó...szóval.................................És ezért.-feheztem be.
-Ez...ez nem Joey.-hihetetlenkedett.
-De, ő joey!-mondtam kínosan.
-Figyelj. Lehet hogy az volt akkor, de megváltozott. 2 év alattt sokat lehet változni.-nézett a szemembe.
-Megváltozott mi? Jó vicc!-mondtam.
-Kérlek! Ne hozz nehéz helyzetbe minket. Nekünk te a családtagunk vagy mint Joey is.-néz rám.
-De Cam...honann tudja hogy nem tesz e valamit?-kérdeztem.
-Mi vigyázunk rád! Kérlek beszélj vele!-néz rám őszintén. Enyit kell tennem Camért.
-Rendben de egy fél óra. De ha elkezd pofázni és leütöm!-figyelmeztettem Camt.
-Rendben picúr!-húzott fel az ágyról. Miért egyeztem bele? Nem akarok beszélni vele...
Dirkekt lassan haladtam a lépcsőn. De nekem mint Talia Mcoloursnak métereket kellett zuhannia a lépcsőn mert megbottlott az egyik barom papucsában. Khmm...így kell felkelteni az emberek figyelmét.
-Valaki?-tettem fel a kezem hogy valaki segítsen fel. De ezek csak bambultak rám.
-Ja! Gyere!-eszmél fel hirtelen Blake. Kínos csend telepedett ránk. Csak a lélegzetünk hallatszódott.
-Joey? Beszélhetnénk?-szólalok meg a földet bambulva.
-Felőlem!-most nem éreztem hangjában a gúnyosságot.
-Szerintem srácok mennyünk.-végre egy értelmes kijelentés Jacobtól. Pár percen bellül már csak ketten álltunk a szobában. Ez kínosabb mint amire számítottam.....
-Ŕeg találkoztunk.-töri meg a csendet.
-Aha.-bólintottam. Na jó ezt én sem gondoltam komolyan.
-Figyelj! Nagyon sajnálok mindent. Egy nagy f*sz voltam. Nem, nem értem mi volt velem. Tök jó fej vagy meg minden, nem érdemelted meg azt amit tettem. Most értem hogyha fész; vagy teljes akaratoddal utálsz. Mivek meg van rá az okod. Most megjelenek és egyből leszóllak. Komolyan egy akkora barom vagyok.-ütött bele a falba. Ekkor úgy éreztem ezt nem érdemli meg. Akkár menyit is ártott, ezt nem érdemli meg.
-Joey!-fogtam meg a kezét.
-Te ezt nem érted! Akkor egy..-itt megint félbeszakítom.-Joey!-ekkor föleszmél.-Nem haragszom!-nézek tengerkék szemeibe. Engem is meglepett a kijelentésem.
-Hogy?-kérdezte.
-Nem haragszom!-mondtam határozottan.
-Komolyan?-villnat meg benne a remény.
-Igen te bendzsa! Na gyere ide te melák!-intek neki. Kissé zavartan de elfogodja az ölelésemet. Igazából, belüll még haragszomrá, de nem akarom a csapatot kellemetlen helyzetbe hozni. Így lesz a legjobb.
-Akkor rendbe vagyunk?-kérdezte.
-Rendben!-jajj bárcsak ne mondtam volna ki...... 

Szejjasztok! Ugh most kissé szégyletem ezt a rész megírni. Hiszen kerek egy hónapja nem írtam részt. De egy szerényke kis résszek szolgálok nektek.😂❤