Átlagos élet? Nem éppen ~Befejezett~

7. rész

-Most írt Derek hogy nem-e megyünk el vele Los Angelesbe.-mondja a végét ordítva.
-Én nem megyek.-jelentem ki.
-Kérlek, Kérlek gyere olyan jó lesz.- hagyja abba az ugrálást.
-Anne semmi kedvem hozzá..-nézek rá.
Anne viszont folytatja a győzködésem. Mondjuk már megszokhattam volna ezt tőle, ha egyszer elhatároz valamit, nehezen mond le róla.
-Naaa, szépen kérlek. Gyere el. Nélküled nem bulis. Na meg lehet sor kerül egy jó kis verekedésre.-néz rám kölyök kutya szemekkel.
Tudja hogy nyert ügye, ismer már annyira hogy egy jó kis verekedésben mindig benne vagyok.
-Oké, menjünk!-vigyorodom el.
Amit megtanultam az az hogy Anneval fölösleges vitatkozni. Ő meg azt tanulta meg hogy bizonyos dolgokkal rá tud venni sok mindenre. Úgyis mégszerzi azt amit akar. Bár nem tudom miért, de semmi kedvem nincs ehhez az egészhez, de a bunyó már elég jóvá teszi. Anne azonnal a kezébe kapja a telefonját és már ír is. Ő olyan vidám és életerős, tudom jól hogy neki is vannak rossz napjai, de az ritka mindenben a jót nézi. Míg én a szöges ellentéte vagyok. Nem vagyok vidám, és nagyon utálom a világot. Nem tudom hogy jött hirtelen ez az ötlet Dereknek, de végülis valamj jó kisülhet még ebből a kirucanásból.
-Mikor indulunk, és mennyi időre?- érdeklődöm.
-Holnap reggel hatkot, és három napra.-mosolyodik el.
-Szuper, szerintem kezdjünk el pakolni, így lesz időnk átnézni is.- jelentem ki.
-Rendben.-pattan fel.
Majd kicsattan az energiától míg én csak lomhán felállok az ágyról. Egy utazótáskát félig pakolok ruhával, még bele megy egy tornacipő és egy magassarkú. Anne viszont tele tömi sajátját minden vacakkal.
-Anne! Csak három napra megyünk!-röhögök fel.
-Tudom, csak annyira pakoltam.-néz rám értetlenül.
Inkább nem firtatom a dolgot. A nap jól ráment a pakolásra és marhulásra. Még vacsizunk egyet majd olyan nyolc óra körül elalszunk.

Reggel öt óra van, most keltünk fel. Mind a ketten felöltözünk és kicsit összeszedjük magunkat. Gyorsan csinálok reggelit, megeszük és lemegyünk. Derek már vár ránk, én előre ülök Anne meg hátra. Ahogy beszálunk köszönünk. Nyomok Derek szájára egy puszit. Már indulunk is a reptére hamar, viszonylag oda érünk. Szépen csináljuk amit kell.

5 órával később

Most keltem fel. Párom mellettem ül és még mindig a kezemet fogja.
-Szia! Mennyit utazunk még?-érdeklődöm Derektől álmosan.
-Szia.-nyom egy puszit fejem búbjára.- Most fogunk leszálni.-én csak szorosan hozzá bújok, már amennyire tudok. Nem félek, csak jól esik a közelsége. Nemrégen szálltunk le, megszereztük a csomagjainkat, éppen kifelé sétálunk. Egy ismerős illat csapja meg az orrom. Körbe nézek és a barátnőm látom meg. Azonnal odarohanok hozzá és a nyakába ugrok.
-Vivi már annyira hiányoztál.-ölelem át szorosan.
-Te is nekem Maya. Mi járatbán vagy erre?-érdeklődik.
-Kikapcsolódás, és te mi járatban vagy erre?- érdeklődöm én is.
-Kikapcsolódás. És képzeld vissza költözünk Beacon Hills-be.-újra megölelem.
-Nekem mennem kell vissza, Mr. Morci és Anna vár rám. Szia!-nevetem el magam.
-Jól van szia! Majd találkozunk.-ölel meg még egyszer.