You Kill Me Harry Styles✔️

2. Évad~ 4. Fejezet

           

- De mi a baj?- kezdett el fürkészni, mire nemlegesen megráztam a fejem.

- Csak olyan boldog vagyok ma- erőltettem magamra egy mosolyt, ami úgy látszik sikerült is, mert Ádám még egy csókot nyomott számra.

- Ma mindenkinek boldognak kell lennie.

- Igen. Na, de ki az ágyból, hátha segíteni kell a menyasszonynak vagy a vőlegénynek- tapsoltam kettőt, majd felpattantam, közben hallottam, hogy Ádám hangosan felnevetett.

Felvettem egy királykék színű térdemig érő egybe részes ruhát, és ugyanilyen színű magas sarkú cipőt, begöndörítettem a hajamat és egy halvány sminket is feltettem magamra. Amikor belenéztem a tükörbe, egy kiegyensúlyozott húsz éves lányt láttam a tükörbe, és nem olyat, aki túlélt volna egy tüdőrákot.

Gondolataimból Ádám szakított meg, aki hátulról átkarolva, apró puszikkal halmozta be a nyakam körüli részt.

- Gyönyörű vagy- suttogta a fülembe.

- Köszönöm- fordultam felé és egy hosszú csókkal ajándékoztam meg.

- Indulhatunk?- nyújtotta kezét, amit el is fogadtam.

Lementünk a lépcsőn, ahol nem hazudok, őrültek háza volt. Volt aki tányérokat, evőeszközöket, virágokat, hangfalakat vagy éppen egy piros szőnyeget cipelt, de olyan gyorsasággal, hogy igazán benevezhetnének egy gyorsasági versenyre.

Egyszer csak Anne-t pillantottam meg, majd odamentem hozzá.

- Szia, Anne- mosolyogtam rá.

- Hanna- csillant fel a szeme.

- Gemma?

- Abba a szobában van- mutatott az egyik ajtóra.

- Köszönöm. Nem bánod, ha itt hagylak?- kérdeztem, mire nemlegesen megrázta a fejét.

- Dehogy is, menj csak- mosolygott rám. Oda mentem Ádámhoz, aki tehetetlenül állt még mindig a lépcsőn és jobbra- balra kapkodta a fejét.

- Héj, én elmegyek Gemmához- mondtam, mire ijedten rám nézett.

- Héj, ne hagyj itt. Mit csinálok én itt egyedül?- kérdezte, mire elnevettem magam.

- Kérdezzem meg Anne-t, hogy tudsz-e valamiben segíteni?

- Igen, az jó lenne- biccentett, majd kézen fogva elindultunk Gemma édesanyjához.

- Anne, Ádám tud valamiben segíteni?- kérdeztem, majd egy kicsit előrébb löktem az érintetett, hogy Anne jobban szemügyre tudja venni.

- Persze. Tudnál segíteni a hangfal felszerelésében?- kérdezte, mire Ádám mosolyogva bólintott- remek, akkor gyere- indult el, majd Ádám felém fordult.

- Akkor most már nem leszel elveszve?- kérdeztem nevetve.

- Nem. De az sajnálom, hogy nem leszel velem- mondta szomorúan.

- Héj, ahogy tudok, jövök, jó?- húztam magamhoz, majd egy csókot leheltem szájára.

- Oké. De most már megyek, mert már most nem látom Anne-t- indult el, mire én csak elmosolyodtam.

Nem tudom mit érzek Ádám iránt. Szeretem, de ha Harry közelében vagyok, akkor Harry olyan érzéseket vált ki belőlem, amit Ádám nem.

Bekopogtam az ajtón, majd benyitottam, és megláttam Gemmát, az esküvői ruhájában. Felém fordult, és halványan elmosolyodott.

- Hogy nézek ki?- kérdezte, nekem pedig elakadt a lélegzetem.

- Gemma... gyönyörű vagy- válaszoltam.

- Óh, de édes vagy- indult felém és ölelt meg.

- Csak az igazat mondtam- suttogtam fülébe, majd visszament és újra megnézte magát a tükörbe.

- Csak remélem Michael nem fog otthagyni az oltárnál- kezdte méregetni magát, mire elnevettem magam.

- Hülye lenne ezt megtenni.

Gemma rám mosolygott, majd az ajtó kinyitását, majd annak becsapását hallottuk meg.

- Bocs Gem, itt vagyok- hallottam meg egy ismerős mély hangot, mire felé fordultam-, szia, Hanna.

- Szia, Harry.

- Oké, én akkor megyek Louhoz és megcsinálja a sminkemet és a hajamat- ment be egy másik szobába, mire ketten maradtunk. Harry és én...

Egy ideig csendben álltunk egymás előtt, hol én, hol ő nézett a másikra, de volt, mikor találkozott a tekintetünk. Tudtam, hogy meg kéne beszélnünk a dolgokat, de valamiért nem vagyok rá képes.

- Oké, én megkeresem Ádámot- elégeltem meg a csendet, majd elindultam az ajtó felé, de Harry megfogta a csuklómat, és azzal a lendülettel visszarántott, egyenesen magához.

Testünk összeért, és amikor belenéztem abba a zöld szempárba, szánk majdnem érintkezett, és éreztem mentolos rágója illatát. Szívem eszeveszettül kalapált, a pulzusom az egekben volt, és ha Harry nem fogott volna, szerintem ott estem volna el.

- Beszélnünk kell- suttogta.

- Tudom-, biccentettem- sajnálom.

- Én is.

- Mégis mit?- ráncoltam össze a szemöldököm.

- Azt, hogy elengedtelek és nem voltam olyan tökös, hogy utánad utazzak.

- Ez nem a te hibád- ráztam meg nemlegesen a fejem- én szakítottam veled, te meg teljesítetted azt, amire kértelek, hogy ne keress.

- De...- kezdte, de beléfojtottam a szót.

- Harry, így kellett történnie- szakadtam el tőle, majd kinéztem az ablakon, ahol remek kilátás nyílt Ádámra, így láttam, ahogy felszerelte a hangfalakat.

- Nem. Mert nem Ádámmal kellett volna összejönnöd- mondta, majd maga felé fordított-, hanem velem.

- Harry, kérlek, engedj el!- mondtam könyörögve, de ő nemlegesen megrázta a fejét.

- Nem. Egyszer elengedtelek, de többet nem foglak- mondta, majd közelebb húzott magához és megcsókolt.

Love_Story_Reader

Ui.: Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánunk!