Kritika könyv

A Szörny

Épp a szokásos Nutella-tízóraim elfogyasztása közben a Wattpadra kalandoztam. Találtam is egy könyvet, ami a horror témában íródott. Az író felhívja a figyelmünket: „Nem vállalok senkiért felelősséget!!!" - még jó, hisz nem te vagy az anyám. (drága zöldfülű társam, az úgy helyes, hogy „nem vállalok semmiért felelősséget!)"

Az író: pingvin22

Na, csapjunk bele pozitívan, és optimistán e könyvecskébe!

Első fejezet:

Expozíció. Főszereplőnk Elisa, akinek anyukája meghalt, mikor ő 4 éves volt. Amerikában lakik, épp akkor költözött egy kisebb faluba. „Nyugott" élet reményében, mivel Kaliforniában állandóan részvétet nyilvánítottak az emberek az anyja halálát illetően. Most Elisa 16 éves. Na várjunk csak... Oké, rokonok, barátok, ismerősök persze hogy részvétet nyilvánítanak. EGYSZER. DE NEM 12 ÉVEN KERESZTÜL. FOLYAMATOSAN. Vagy random emberek odamennek hozzá az utcán, hogy „neked meghalt az anyukád?" „igen?" „akkor részvétem" ??? Nem értettem ezt a részt, de nincs időm akadékoskodni, mert akkor ez a kritika bosszantóan hosszú lesz.

A „legkissebb" népességű faluban lakik, ÉS AZ ÁTLAGLÉTSZÁM 30-35 KÖRÜL VAN! Nem gondoltam volna, hogy Amerikában vannak ilyen pici törpefalvak... Ez a rész a kedvencem: „mindig jönnek új emberek de azok is vagy meghalnak itt ,vagy inkább visszamennek oda ahonnan jöttek,ja még nemis mondtam, ebben a faluban sok a gyilkosság és ez miatt 8 óra után kötelelő bezárni az ajtókat , nemlehet kimenni , és nem telefonálhatsz senkivel ." Na elemezzük is ezt egy csöppet. Az emberek jönnek mennek, ez tény. Meghalnak, az is tény, csak tök fura hogy ezt kiemeled. És most itt eszedbe jut, hogy sok a gyilkosság, és nem szabad kimenni a házból, de még életjelet sem adhatsz magadról. Ismétlem, egy 30-35 LAKOSSÁGSZÁMÚ FALURÓL BESZÉLÜNK. Ott legalább mindenki ismer mindenkit. Hogy lehet ott sok a gyilkosság? Csak nem végzem ki Joli nénit, mert hangos a kendermagos tyúkja, nem? Mindegy, túlvagyok én ezen is, csak haladjunk.

És újabb expozíció, és elmondja, mennyire ki akar törni a szürkeségből, és szeretne egy új becenevet, mert a Fogyi-mogyi már nem tetszik neki. Azt is megtudjuk, hogy addig nem lehet menő csaj, amíg egy Will Donel nevű pali nem költözik a házukba, „édesannyával Katrin Donel és húgával". Majd kapunk képet róluk.

A végén megemlíti az író, hogy „Sziasztok ha szeretitek a horrort , a lenyűgöző teremtményeket és a szerelmet akkor olvassátok tovább a történetet amit irok , véleményeket várok jót és rosszat eggyaránt.( a helyesírási hibáimat kérlek szépen ne nézzétek, köszi )" Hát, rosszat azt bizony kapsz most tőlem. És nem sértegetni akarlak, hacsak nem Magyarországon élsz (ergo nem tanulod a magyar nyelvtant), vagy valamilyen betegséged van (pl. diszlexia) akkor csak annyit tudok mondani, hogy nagyon hanyag és igénytelen vagy az írásoddal szemben. A helyesírási hibákat MUSZÁJ néznem, hiszen egy könyv a szavakból, és a kerek mondatokból épül fel. Habár nálad kerek mondatokat sem nagyon láttam. Nem mindig függ össze, amit írsz. De mivel szeretem a horrort, a természetfeletti lényeket, és a szerelmet, ezért tovább lapoztam.

2. fejezet:

Az előző fejezetben megismert Will Donel szemszögével nézünk farkasszemet. Megtudunk róla mindent, mintha csak egy személyi igazolványt olvasnánk. De pár sorral lejjebb egy érdekes mondatot olvashatunk. E mondatban az áll, hogy apja meghalt rákban, de szerinte igazából megölték. Na, most álljon meg a menet. Tudod te, mi a különbség a rák, és a gyilkosság között? Ha egy ember rákos lesz, akkor először is diagnosztizálják vele, lesújt a hír a családra, elmegy kemoterápiára, és mivel már nem tudtak rajta segíteni, csöndben meghal. Ami egy elég hosszú folyamat, több évig is eltarthat. A gyilkosság viszont egyik percről a másikra történik. Szóval a kicsifiú egyszerűen retardált, hogy nem tudja eldönteni, hogy apuci hónapokon át a kórházban dekkolt halála előtt, vagy egy nap nem jött haza a munkahelyéről. Oké, e logikai buktatón is túllendültem, nézzük a következő sorokat. Apja miatt köpdösték, utálták őket Londonban, ezért is jöttek Amerika kis falucskájába. Ja, de van még egy ok is! A srác non-stop dühkitörésektől szenved. Egyszer szétverte a tanárja kocsiját, másszor az osztálytársának vágta le a mutató ujját. Ezért is „szihópatának" nevezik. (leírni így kell rendesen: pszichopata) ÉS MÉG APÁD MIATT UTÁLNAK TÉGED LONDONBAN? Mert szerintem nem miatta... De most komolyan. Hogyhogy ilyen viselkedéssel beszabadultál az Államokba? A tanárod, az osztálytársad miért nem jelentett fel? És hogyhogy nem küldtek el a fiatalkorúak börtönébe? Tök logikus...

„ Tehát nemmaradhattunk ott most egy kis faluba Mow, vagy Monowen nevű faluba költözünk , ahol senki sem ismer minket csak az apámat ." Itt is látok egy logikai bukfencet. Az most mellékes, hogy nem tudod eldönteni hogy mi a neve a faludnak, de azon már megakadt a szemem, hogy egy 30 fős kis faluban ismerik az apádat, aki Londonban élt. Na, de akkor miért költöztetek oda? Ha Londonban utáltak titeket azért, mert közeli rokonságban álltok az apáddal, akkor ott is ugyanúgy utálni fog mindenki titeket, hisz egyszer megtudja az egyik a 30-ból úgyis, hogy ki az apád, és egy ilyen miniatűr faluban kb. fél óra alatt elterjed a hír, hogy „Gyuluskám, a Döncikének vót az apja az a pitymaros öregembör!"

És most újra Elisa szemszöge következik. Csak engem zavar ez a sok szemszög váltás? De ez egyéni probléma, ne foglalkozz vele.

Megtudjuk, hogy ez a lányka nagyon beteg perverzióban szenved. Megtudjuk, hogy fura lánynak hívják, mert „egy visszaszólogatós, jófej csaj" -nak ismerték az ott lakók, de igazából belül egy „összetört szívű hulla". Itt azt nem értem, miért hívják furának, ha mindenki csak a jófej oldalát látja? Ha senkinek nem mutatja meg az összetört énjét, akkor senki sem tudhatja róla, így nem hívhatnák furának. De, biztosan az ott lakók a jófejeket tartják furának. A következő mondatnak kétszer kellet nekifutnom. „ van egy titkon vágógyűjteményem ami különféle használati tárgyak amivel tudom magamat vagdosni." Nem, egy depressziós, önpusztító hajlamú embernek nincs vágógyűjteménye. Egy iszonyúan borzalmas fétise van a csajnak, mert el nem tudom képzelni, hogy mehet egy nap nála. (Esténként kinyitja a szekrényét, kiveszi a dobozban lévő vágógyűjteményét, és elkezdi nézegetni őket? - Jajj de szép ez az üvegszilánk! Emlékszem, te csináltad azt a 3 centis sebet az alkaromon! Jajhogyegyelekmeg!)

Elmeséli a csaj nekünk, hogy mióta anyukája meghalt, azóta nem tudja kipihenni magát, csak anyukáját látja álmában, néha meglátja a hulláját (WTF?) máskor a szellemét. Sőt, még „késő esti síkolyok is mennek". Most megint a logikáját akarom nyesegetni a mondanivalódnak. Egy négy éves kislánynak még nincs annyi emléke az anyukájáról, hogy az olyan nagy traumát váltson ki belőle, ami elvileg mély depresszióba vigye. Persze, nagy fájdalmat okoz neki, de az embernek a tudata kb. 4-5 éves korában kezd megjönni. (remélem értitek mire gondolok) Persze, lehet hogy Elisa kivételes eset. Menjünk is tovább.

Apukája „szhihológishoz vitette". Az apukája minden orvostól azt kérdezte, miért csinálja ezt, amire minden dokinak az volt a válasza: „Az anyja halála miatt!" Ebben az évben újítottak, és kurzusra ment a kiscsaj. De ilyenkor is egyedül érezte magát.

Ezt a könyvet nem is olvasom tovább, mert már így is eléggé fáj a fejem, a sokadszori falbaverések után.

Vélemény:

Nyilván azt hiszed, hogy ócsárolni akarlak. Pedig nem. Őszintén megmondom a véleményem. Szerintem ennek a könyvnek az Arany Málna díjkiosztón a helye. Tömérdek helyesírási hiba, de ha nem is néznénk, még mindig történetileg kifogásolható. Össze vissza vannak a szereplők, belekeveredtem olvasás közben. Vártam volna a természetfeletti dolgokat, a horrort, de csak egy ujjlevágást kaptunk.

Tanács:
Inkább nyelvtanórán figyelj, mintsem hogy ezt a könyvecskét írd. Vagy esetleg amelyik szavat pirosan aláhúzza a helyesírás ellenőrző, azt javítsd ki, mert olyan szarvashibát ritkán lát az ember hogy „szihópata". Oda is írtad, hogy nem vagy benne biztos, hogy jó írtad. HÁT AKKOR KÉRLEK, FORDÍTSD AZ ELKÖVETKEZENDŐ FÉL PERCEDET ARRA, HOGY KIKERESED A NETEN, mert így lelkiismeret-furdalás nélkül kijelenthetem: ez, egy rémes könyv.

Nem akarok egy gonosz, mindenben a rosszat látó emberke lenni, de ezt ki kell mondani. A negatív kommentekről meg csak annyit: „Akkor leszel igazán sikeres, ha vannak emberek, akik utálnak téged!"