Átlagos élet? Nem éppen ~Befejezett~

9. rész

Liam eléggé jól néz ki, de nekem itt van a morcos farkasom akit senkiért nem cserélnék le.
-Amúgy te beszéltél Anneval mostanság?-kérdezem futás közben.
-Beszéltünk, de nem mondott semmit különöset.. Kellett volna?-érdeklődik.
-Hát nem tudom hogy elmondjam-e lehet ő akarja elmondani.-Derek egy olyan mond már pillantással jutalmaz.
-Elmondom, de Annenak egy szót se, különben nekem végem. Tekintve hogy te vagy a védelmező bátyj, úgy halkan megsúgom hogy lett egy barátja, hozzáteszem nagyon szimpatikus a srác, Liamnak hívják.-egy olyan értetlen pillantást kapok tőle.
-Hmm..-ennyi a válasza rá.
Remélem nem azon gondolkozik hogy hogyan távolítsa el szegény gyereket. Bár szerintem pont ezen gondolkozik, és pontosan ezt vártam tőle. Még futunk egy kicsit majd hozzánk megyünk. Ahogy felérünk én egyből a fürdő felé indulok egy váltás ruhával.
-Maya?-hallom Derek hangját az ajtó túloldaláról.
-Igen?-kérdezek vissza.
Éppen elzárom a csapot mikor megint meghallom a hangját.
-Elkérhetem az irónt?-kérdezi halkan.
-Persze, az éjjeliszekrény fiókjában van.-navigálom a kis fiókos szekrényhez.
Gyorsan megtörlöm magam és felöltözök. Kontyba fogott hajamat kibontom és megfésülöm. Pár perc múlva végzek, így kimegyek Derekhez.
-Na mit csináltál?-kérdezem miközben a konyhában indulok főzni.
Derek visszarakja a helyére a kis tárgyat, és jön utánam. Megfordulok és a pultnak támaszkodom. Derek felém mutatja bal kezét. Egy apró minta állt rajta, amit nem hirtelen nem ismerek fel. Elé lépek és mosolyogva megcsókolom. A derekamnál fogva húz magához közelebb és elválik ajkaimtól. Áttér a nyakamra, ahová apró puszikat hint.
-Derek! Még főznöm kell!-nevetek fel.
Lehelete a nyakamat csiklandozza amikor megszólal.
-Nagyon muszáj?-temeti arcát vállamba.
-Igen.-végig simítok a hátán.
Elengedjük egymást, én pedig visszalépek a pulthoz. Előveszem a legjobb főző tudásom, amin az nem segít hogy Derek végig engem ölelget. Nem volt szívem leültetni, olyan aranyos volt ahogy bújt hozzám. Néha persze ő is segített, de jobban csak ölelgetett. Megvacsorázunk, egy kicsit még beszélgetünk végül Derek elmegy. Én pedig egyedül maradok egy kis időre. Már hat óra van, ezért várom Annet, aki valószínűleg nemsokára hazaér. Leülök az ágyamra és az ablak felé fordulva nézelődni kezdek. Nem telik el húsz perc és már hallom nyílni az ajtót, majd két hang csatlakozik.
-Szia!-hallom Anna és Liam hangját egyszerre.
-Sziasztok! Főztem ha esetleg éhesek lennétek, a tűzhelyen van.-tájékoztatom őket.
Ismerem már annyira Annet, hogy tudjam ő éhes, és valószínűleg úgy is megkérdezné hogy mit eszünk. Így megelőztem ezt az eszmecserét, ami valószínűleg hosszúra nyúlt volna.
-Rendben, köszi Maya! Életmentő vagy!-hallom Anna hangját.
Ahogy felé fordulok rám mosolyog és egyből a konyhába irányába megy.
Felkapom a telefonom és írni kezdtem.

M: Ma nálad aludhatok?
D: Igen
M: Köszönöm, tíz perc és ott vagyok :)
D:Rendben, várlak!

Összeszedem a fontosabb dolgokat és már indulok is.
-Sziasztok, Anna majd holnap jövök Dereknél alszom.-köszönök el tőlük.
-Szia.-köszönnek egyszerre.
Kilépek az ajtón, de még hallom hogy Liam megkérdezi.
-Ki az a Derek?
-A bátyám.
-A legjobb barátnőd együtt van a bátyáddal?
-Igen.
Többet nem hallok, mivek leérek a lépcsőn. Elindulok Derekhez farkas sebesség segítségével öt perc alatt odaérek hozzá.
-Szia hercegnő.-add egy puszit a számra.
-Mostantól ez lesz a becenevem?-kérdezem köszönés nélkül.
-Miért? Nem tetszik?-kérdez vissza.
-De nagyon hercegem.-mosolyodom el.