Átlagos élet? Nem éppen ~Befejezett~

10. rész

Megcsókol, újra és újra, és én sem tudok betelni vele. A kezem Derek nyaka köré kulcsolom és felugrok a derekára. A combom alá fog, kezei néha néha a fenekemre csúszik, de szinte azonnal vissza is teszi azokat combomra.
-Tudod, igazán nem haragszom meg érte.-suttogom fülébe.
Egyik kezemmel elengedem a nyakát, közelebb lévő kezét fenekemre csúsztatom. Elmosolyodom és ő újra ajkaimra tapad. Pár másodperc múlva megindul az emelet felé, a következő pillanatban már az ágyán találom magam. Derek fejem mellett támaszkodik és engem néz.
-Mi az?-simítok arcára.
Némán megrázza a fejét, majd mégis kinyitja száját.
-Szeretlek!-mosolyodik el.
-Én is téged!-lehúzom magamhoz egy újabb csókra.
Elkezd megszabadulni a ruháinktól. Amikor már csak egy boxer van rajta, engem is elkezd megszabadítani a takaró anyagoktól.

Derek mellkasán ébredek, ránézve az órára realizálom hogy bizony már tíz óra van. Óvatosan kibújok Derek karjai közül, felkapom a pólóját, és lemegyek a konyhába. Főzök kávét és nekiállok amerikai palacsintát készíteni. Sütés közben megiszom a kávé adagom. Magamhoz veszem a tányér palacsintát, mivel én nem nagyon szoktam reggelizni így egy almát is magamhoz veszek a pultról. Ahogy belépek a szobába Derek már az ágyon ül és ébredezik, leülök mellé és elé teszem a tányért. Felém fordul és kérdőn néz rám.
-Ezt miért kapom?-érdeklődik.
-Csak úgy.-válaszolom.
Egy csókot nyom a homlokomra és eltűr egy tincset a hajamból a fülem mögé.
-És te nem eszel?-kérdez még egyszer.
Halványan elmosolyodom, aranyos. Már amennyire az én morcos farkasom aranyos tud lenni.
-De.-mutatom fel az almát.
Elkezdem enni az almát Derek meg a palacsintáját hamar befejezzük.
-Köszönöm. Nagyon finom volt.-nyom egy puszit a homlokomra.
Elmosolyodom és egy puszit nyomok az arcára. Megfogom a tányért, lemegyek vele a konyhába és elmosom azt. Mikor végzek két kéz fonódik a derekam köré. Tudom hogy Derek az, hiszen ki más lehetne. Amúgy is megismerem az illatát. Megfordulok és rövid csókot nyomok a szájára.
-Lehetnél többet nálam, nagyon tetszik ez a látvány.-néz végig rajtam.
-Hát nem is tudom.. majd megnézem mit tehetek az ügy érdekében..-elmosolyodom.
-Nekem lassan haza kéne mennem.-mondom szomorúan.
-Menj fel a cuccodért és elviszlek.-nyom egy puszit a homlokomra.
Felmegyek, felöltözöm és összeszedem a dolgaimat. Ahogy kilépek az ajtón Derek a kocsinak támaszkodva vár. Hamar az albérlethez érünk. Ahogy megállunk a kocsiból Annet és Liamot látjuk csókokózni.
-Köszi a fuvart.- nyomok egy puszit Derek szájára.
Kiszállok és halkan elmegyek a gerle pár mögött. Felmegyek és hatalmas nagy rendetlenség fogad a lakásba. Istenem csak egy éjszakára hagytam őket egyedül. Minden szanaszét van, így hát elkezdek pakolni. Amikor Anne felér nagyon meglepődik hogy ott talál.
-Hát te mikor jöttél meg?-néz rám kérdőn.
-Akkor amikor te és Liam faltátok egymást. Ja és Derek is látta.-közlöm a történteket.
Anna kicsit lefehéredik és olyan arcot vág mint akit éppen meg akarnak ölni. Arról semmiképpen sem kell tudnia hogy Derek már tudott róla és Liamról.