Átlagos élet? Nem éppen ~Befejezett~

11. rész

-Még nem akartam elmondani neki.-fogja meg a homlokát.
Nem kell Annenak tudnia hogy Derek már ezelőtt is tudta, csak mert elmondtam neki.
Még pakolunk egy kicsit mikor ránézek az órára már két órát mutat. Bemegyek a konyhába és neki állok spagettit főzni. Háromnegyed óra leforgása alatt kész is lett az étel. Már csak enni kell. Amikor befejeztük én oda állok mosogatni Anne meg kicsit rendbe teszi a házat. Ki mikor mit csinál, mindig megosztjuk a feladatokat. Ahogy kész leszek nemsokára Anne is végez. Mind a ketten bedőlünk az ágyba. Anne szinte azonnal elalszik pedig még csak 6 óra van. Ahogy elnézem neki is hosszú éjszakája volt. Nem nézem őt túl sokáig én is elalszom.
A telefonom csörgésére kelünk. Ránézek az órára és már este kilenc óra van. Melyik elvetemült képes ilyenkor felkelteni. A telefonomon anyám neve villog. Nem veszem fel. Azonnal kinyomom és visszadőlök az ágyba gondolkozni. Holnap karácsony és teljesen kiment a fejemből, még mindig nem tudom mit adjak még a karkötő mellé Dereknek. Annenak már rég megvettem ő egy szettet kap. Van benne karkötő, nyaklánc, gyűrű és fülbevaló egy cuki dobozban.
-Anne szerinted mit adjak Dereknek?-a húga csak tud valamit.
-Hát izé.-vakarja a tarkóját.-Nem tudom.-baromi nagy segítség.
-Köszi, nagy segítség voltál. De én megyek. Szia.-értetlenül bámul rám.
-Este kilenc van. Te ilyenkor akarsz elmenni?-közli a tényeket.
-Igen.-vágom rá.
Elmegyek arra a tisztásra ahol régen randiztunk Derekkel, ahol az első randink is volt. Ott van egy fa az alatt ültünk. Akkor még viccből belevéstem azt hogy D.H.+M.H. és ezt egy szívvel kereteztem. Végig simítok a mintán, olyan régen volt. Akkor még egyikünk sem gondolta hogy ennyire szeretni fogom őt. Megcsörren a telefonom, megint anyám hív.
-Mivan anya?!-támadom le.
-Az...Az...Apád-dadog, ezzel együtt idegesít.
-Nyögd már ki!-förmedek rá.
-Súlyosan megsérült most Dr. Deaton-nél vagyunk.-mondja egy levegőre utána elkezd sírni.
Leteszem a telefont majd zsebre vágom. Elsétálok, de nem érek ki az erdőből. A hajamba túrok és egy hatalmasat üvöltök miközben a legközelebbi fába verek. Ez nem lehet igaz. Térdre rogyok és elkezdek sírni. Pár perccel később két meleg kar fonódik a derekam köré. Jó erősen magához ölel, és segít felállni. Tudom hogy Derek az. Érzem az illatát.
-Mi a baj? Mi történt?- törli le könnyeim az arcomról.
-Apa Dr. Deaton-nél van súlyosan megsérült.-mondom ki halkan szipogva.
-Gyere menjünk be hozzá.-húz fel a földről.
-Nem akarok találkozni Anyával.-rázom a fejem nemlegesen.
Tudom hogy nagy szüksége lenne rám, úgy ahogy a testvéremnek is.
-Oké akkor gyere hazaviszlek.-bólintok egyet és beszállok Derek kocsijába.
Hamar hazaérünk. Anna szinte azonnal nekem esik hogy mi történt. Derek mondja el neki, alig bírok megszólalni. Még mindig nem fogtam fel. Nem beszéltünk sokat, és már nem is volt igazi a kapcsolatunk, de ha meghalna.. én nem tudom mihez kezdenék. Újra úrrá lesz rajtam a zokogás. Derek aggódva ül le mellém és óvatosan a hátamat kezdi simogatni. Felállok az ágyról és járkálni kezdek a szobában. Egy hatalmasat ütök ismét a falba.
-Neehhm, ez neehm leheet igahz..!-zokogok fel hangosan.
Újra a fal felé indulok, de Derek elém áll és átölel.
-Engedj el! Hagy fájjon!-kezdem el ütni a mellkasát.
Derek viszont nem hajlandó elengedni, még azt sem bánja hogy neki okozok fájdalmat. Jó pár recsenést hallok, amitől hol nekem, hol pedig Dereknek torzul el az arca. Eltörtem a bordáját. Amint ezt realizálom lefagyok.
-Sajnálom..-kezdek újra sírni.
Átölelem a derekát és úgy kapaszkodom a pólójába mintha bármelyik pillanatban eltűnhetne.