Ki vagy te?

Miért csináltad?

Chase

Oké, talán nem éppen ezt a kérdést kellett volna feltennem neki, de baszki, ha nem szólalok meg, akkor félő, hogy nemes egyszerűséggel rávetem magam és letépek róla minden ruhát. Na, jó talán nem épp a ruhátlan Rydelen kéne filóznom, mert a végén még eltöröm a kormányt. Erősen próbáltam szőrös férfiakra és az Ördögűző című filmre gondolni, hogy lekókadjon aminek le kell. Nagyjából ment is a dolog, így engedtem kicsit a szorításon, és úgy döntöttem elindulhatunk, nem fogok karambolt okozni.

Mivel a lány nem úgy nézett ki, mint aki meg fog szólalni, megkockáztattam felé egy pillantást. Az első ami feltűnt, hogy dermedten, egyenes háttal ül és feszülten bámul kifelé. A második, hogy iszonyatosan dögös vizes hajjal a dzsekimben. Mély levegőt vettem.

Matek óra.

Ez nem segít.

Döglött állatok.

Még mindig áll.

Matt farka.

Oké, jobban vagyok!

Nagyot nyeltem, hogy segítsek kiszáradt torkomon, és igyekeztem az útra koncentrálni.

- Nem fogsz válaszolni? - kérdeztem végül.

- Nem a te dolgod. - sóhajtotta.

- Na, ez fájt! - kaptam fél kézzel a szívemhez.

- Nekem meg az fog fájni, ha karambolozunk és eltörik a gerincem, úgyhogy fogd rendesen a kormányt! - förmedt rám, én pedig próbáltam visszafogni a vigyorom. Sikertelenül. - Te ezt szórakoztatónak találod? - nézett rám összeszűkült szemmel.

- Dehogy.- ráztam meg a fejem és ujjaimat összefontam a tarkóm mögött.

- Mi a...? Te megőrültél? Fogd már meg a kormányt! Tényleg karambolozni fogunk! - akadt ki teljesen. - Ne dőlj hátra, mint aki jól végezte dolgát, Chase Jackson azonnal fogd meg a kormányt! - kiáltotta.

- Igenis asszonyom! - tisztelegtem, aztán nevetve végrehajtottam az utasítást.

- Te teljesen hülye vagy! - fordult felém dühösen, amikor már biztonságban tudta magát. - Hogy tehetted ezt? És ha meghalunk?

- Nyugalom, baba, ez az autó nem fogja hagyni, hogy balesetünk legyen. - biztosítottam vigyorogva.

- Az oké Sherlock, de esik az eső simán megcsúszhatunk, te meg játszod itt Vin Dieselt! - háborgott tovább.

- Relax, baba. Nem engedném, hogy bajod essen. - fordultam kissé felé, hogy érezze komolyan beszélek. Úgy tűnt nem hatottam meg, mert duzzogva összefonta maga előtt a karjait és tüntetőleg elfordult. - Na, Ry, ne csináld már! Hallod? - nógattam.

- Hagyjál békén, Chase! Csak vigyél be a suliba és, ha lehet ne szólj hozzám a fennmaradó időben. - kérte, én pedig beletörődötten sóhajtottam. Csendben tettem meg az utat, miközben azon tűnődtem, hogy mégis hányadán állok ezzel a lánnyal. Tény, hogy párszor már megcsókoltam, de az egyik után elszaladt, a másik után meg pofon vágott (amire amúgy a mai napig nincs magyarázatom) de úgy éreztem minél több idő telik el, annál távolabb kerülök Rydeltől. Vagyis a porshétól. A porshétól kerülök távolabb. Mély levegőt vettem, és próbáltam a célt a szemeim előtt tartani. Rydelnek nyilván problémái voltak, és szüksége volt valakire, akinek elmondhatta őket.

Oké, azt hiszem van egy tervem.

Amikor megállítottam az autót Rydel rekord sebességgel kapcsolta ki a biztonsági övét és már nyúlt a zárhoz, amikor zavartan fordult felém.