Szerelmem A Börtönben.|E.D.|Fanfiction

>1<

Hát itt tartunk.De hol is?Mennyünk vissza az elejére.Középiskola.Éppen a szekrényemben matattam amikor valaki hirtelen átölelt.

-Szia Csillagom!-puszilta meg a nyakam.
-Ethan!-öleltem át.
-Milyen volt az edzés?-kérdeztem.
-Fárasztó.-válaszolta.
-Megint Lacibá' tartotta?
-Ja.Nos nem jössz el velem a parkba?-kérdezte.
-Dehogynem!-csaptam be a szekrényem ajtaját.Kiszaladtunk a suliból majd beszálltunk Ethan kocsijába.Beindította az autót és már indultunk is.Ekkor elkezdtem nevetni.
-Mi az?-kérdezte nevetve.
-Emlékszel amikor belementél a fába?
-Ja igen!Akkor csapódott az arcomba a GPS!-röhögött fel.Sokáig nevettünk ezen,alig kaptunk levegőt.És ekkor jött a baj.Ethan  nem figyelt az útra,ezt meglátva előre néztem,és láttam hogy egy nemsokára emberrel megyünk a falnak ha nem fékezünk.
-ETHAN VIGYÁZZ!-kiáltottam fel.Ekkor ő is tudta hogy baj van.-Basszus beragadt a fék!-Egy emberrel együtt nekihajtottunk egy falnak.Az ütközésre teljesen elveszítettem mindenem.Rettenetesen fájt.Az utolsó emlékem az volt amikor Ethan segítségért kiabál,az után minden elsötétült.

2 nappal később---------------------------

Lassan kezdtem visszanyerni az érzékelésem de még mindig nem láttam hogy hol vagyok.
-Ébredezik!-szólt az orvos.-Jó szerencsére csak egy kicsi agyrázkódása volt.De rendbe fog jönni.-mondta.
-Kislányom!-rohant hozzám anya.
-Apád is mindjárt itt lesz.-ölelt át.

És tényleg itt volt.Anya szavai után azonnal berontott a terembe.
-Kis csillagom!Minden rendben?-kérdezte.
-I...igen... Azt hiszem...-dadogtam.
-Rendben kérem menjenek ki.Hagyják pihenni.És Emily.
-Igen?-kérdeztem.-Egy fiatalember várja önt.-mondta majd kiment az ajtón.
-Ethan....-suttogtam.Ebben a pillanatban rontott be,mintha csak kérni kellett volna.
-Emy!Úgy sajnálom!Nem történt nagy baj?-kérdezte hadarva,majd megfogta a kezem.
-Nem csak enyhe agyrázkódás.-mondtam ki majd ezzel a mondattal lezárva újra elsötétült minden.
-Rendben kérem hagyja el a termet.-lépett be az orvos.
-Nem lehet itt éjszakázni?-kérdezte remélve.
-Nem sajnálom!Pihennie kell.-mondta majd kivezette Ethant.

6 órával később (02:00)----------------

Ethan sz.

Nem érdekelt hogy megtiltották.Este beosontam a kórházba.Megkerestem Emy termét majd beosontam.Mikor becsuktam az ajtót,minden figyelmem Emily-re szegeztem.Leültem az ágyára majd megakadt rajta a szemem.Jéghideg,hófehér volt az arca,mindenféle műszerekkel volt felszerelve.De a keze a régi volt.Puha,meleg és világoskékre lakkozott köröm.Sajnos 10 perc után rajtakaptak,így elkellet mennem.
3 nap múlva  Emilyt várta a szabadság ,engem meg a bíróság.

------------------------------------------------------

3 nappal később úgy éreztem magam mintha kicseréltek volna.Mikor kikísértek egy nagyot szívtam a friss levegőből,majd szaladtam a városi bíróságra.Mikor odaértem,berontottam a terembe majd leültem Ethan és Grayson közé.Ott volt az elütött ember családja is.Eltelt 1 óra.A bíró visszajött,papírokkal hogy elmondja az ítéletet.Életemben akkor izgultam a legjobban.
-Ethan Dolant.....10 évnyi
börtönre ítélem.-ekkor esett le egy nagy kő a szívemről.Ekkor a rendőrök megragadták Ethant és elkezdték ráncigálni.
-Ezt nem tehetik!-kiáltottam fel.-Mondtam hogy én tehetek arról hogy nem figyelt oda!És a fék is beragadt! 500 alkalommal említettük már!-de a bíró rám se figyelt.Ekkor futottam a rendőrök után.
-Kérem ne vigyék el!-sírtam.De ők se hallgattak rám.Bedobták Ethant a furgonba majd becsukták az ajtót amihez én azonnal odaszaladtam.Ütöttem,rúgtam ahogy csak bírtam de hát nem sokra mentem vele.Összerogytam a földre és úgy sírtam mint még soha.A szerelmem a börtönben.
-ROHADJANAK MEG!-kiáltottam a furgon után,majd újra elkezdtem sírni.
-Kihozlak onnan!-suttogtam.Majd elindultam az autó után.

Sziasztok!Remélem tetszik ez a fejezet!Ha igen akkor írjátok meg hogy folytassam-e vagy ne.Addig is jó olvasást!♥😘