Gyűlölet és egyéb érzelmek //Drarry//

~5~

Draco Malfoy:

"Ne nevettess, Potter..."

  Szörnyen kellett volna magamat éreznem. Velem vesztette el. Én meg.... Kiröhögtem. Kihasználtam.. Pedig... Nem. Baromságok jutnak az eszedbe, Draco Malfoy ! Csak egy srác, akit gyűlölök... Csak megdugott. Ennyi az egész. Nem történt semmi.

  Ott álltam, a falnak támasztottam a hátamat és hallgattam, ahogy Potter a sötétben sír. Élveztem is, meg nem is. Egyszerre töltött el az a várva várt diadalmas érzés, amiért megszégyeníthettem és átverhettem ősellenségemet. De közben ott motoszkált bennem az a kis gondolat.. Mélyen a fejem leghátsó, legsötétebb zugában.... "Talán nem kellett volna."

- Dehogy is ! Te egy Malfoy  vagy, Draco ! Te nem érezhetsz bűntudatot ! Nem lehet lelkiismeretfurdalásod ! Neked nincs is lelked. - Mondtam magamnak hangosan. Úgy éreztem, muszáj vagyok kimondani, hogy el is higgyem.

  Egy darabig még álltam ott, majd elindultam a folyosón, és lementem a Mardekáros klubhelységbe.  Senkivel sem törődbe bevonultam a fiúk hálókörletébe, becsaptam az ajtót magam után és behúztam a függönyt az ágyam körül. Alsóra vetkőztem, a földre dobált ruhákat pedig egy pálcaintéssel a helyükre küldtem, vállfára, s szekrénybe.

  A hideg, smaragdzöld lepedő most valahogy hidegebbnek hatott. A szokottnál is hidegebbnek.

  Csak forgolódtam ott, majd nagy nehezen elaludtam.

Álmomban Potter sírása visszhangzott, könnyektől elhaló hangon.

************************************************************************************************************

Másnap reggel Potter nem volt ott a reggelin. Az a koszos, sárvérű fruska és a vörhenyes barátja pedig szúrós pillantásokat vetettek felém. Biztos, hogy Potter elsírta nekik, hogy mi történt.

Szánalmas...

- Hé, Draco mondj valami viccet ! - Nem tudom ki volt az, de semmi kedvem nem volt hozzá, hogy a pornépet szórakoztassam.

- Fordulj fel ! - Szóltam, fel se nézve a tálamról.

  Erre mindenki elhallgatott a környezetemben, s a nap hátralévő részében sem beszéltek velem soka. Nem is értem miért...

Egész nap nem tudtam kiverni azt a szerencsétlen Pottert a fejemből. Mindenhol őt kerestem, de nem volt bent egyik közös óránkon sem.

Ahogy kijöttem Gyógynövénytanról elfogott egy kellemetlen érzés, amit nem is tudtam, hogy éreztem e már valaha és ha igen, mikor...

Aggodalom... volna...?

Harry Potter:

Az ágyam körül összehúzott függönyön keresztül is láttam, ahogy Ron ácsorog mellettem, majd megfordult és kiment a szobából. Egyedül voltam. Akár tegnap este a sötétben. 

Nem éreztem magam elég erősnek ahhoz, hogy felkeljek.

- Nem megyek ma be... - Motyogtam magamban.

  Csak feküdtem és azon gondolkoztam vajon hány féle képpen tudnék rontást, vagy átkot küldeni Malfoyra. Valahon 142-nél hagytam abba a számolást... Sajnos mind büntetést vont volna maga után, ár nem mintha annyira érdekelt volna.

Majd eszembe jutott valami. Egy ötlet. Egy mesteri ötlet. Ami nem von maga után büntetést. Csak féltékenységet.

   Új erőre kapva kiugrottam az ágyból, felöltöztem, majd magamra kaptam hosszú fekete talárom, belső zsebébe csúsztattam pálcámat, majd becsuktam magam mögött az ajtót.

*****************************************************************************************************

  McGalagony értetlenkedve nézett rám kérdésem hallatán, majd gondolkozni kezdett és egyre elveszettebbnek tűnt.

- Professzor... Igazán nem nehéz a kérdésem... Vol már rá példa, hogy valaki házat váltson a Roxfortban ? - Tettem fel a kérdést újra.

A professzor szeme értetlenkedve csillogott, majd megigazította nagy fekete süvegét és válaszolt.

- Mr. Potter... Nos... Még nem. A teszlek süveg mindenkit tökéletesen osztott be eddig.

- És nem is lehetséges ?

- Nem tudom. Mint ahogy az imént említettem még nem volt ilyenre példa.

- Akkor eljött az ideje, nem gondolja ?

- Mr. Potter... Mégis mirefel ez a hirtelen fellángolás ? Tudtommal maga kérte a süveget, hogy ne a Mardekárba kerüljön és remek diákja a mostani házának.

- Csak.. Meggondoltam magam. Nem érzem magam többé a Griffendélbe valónak. Tudja.. Nem áll nekem jól a karmazsin meg az oroszlán.

A tanárnő fürkésző tekintete az arcomat vizslatta.

- Tegyük fel, hogy lehetséges. Mi lenne a tanulmányaival ?

- Az órarendem 85 %-ban az eredeti maradni. A Mardekárnak és a Griffendélnek rengeteg közös órája van. A többit felvenném.

- És a kviddics csapat ?

- A Mardekárnak is szüksége van egy fogóra. Tudtommal Malfoy nem épp a legjobb.

- És...

- Tanárnő, kérem ! Hisz a süveg alapból is a Mardekárba szánt ! Bebizonyosodott, hogy igaza van.

Egy ideig csak nézett, majd felállt, megkerülte az asztalát és így szólt:

- Igazgatóként a feladatom a diákok igényeinek kielégítése. Így hát legyen. Holnaptól a Mardekár ház diákja. Ma este már a hálókörletben fog aludni. Pár percen belül értesítem a ház vezetőjét, valamit elküldetem önnek az új ruháit, Mardekár színeiben. De Potter... Ha szabad megengednem magamnak, hogy ilyet mondjak.. A Griffendél ház kapui mindig nyitva állnak majd ön előtt, ha netán meggondolja magát.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Üdv itt ismét ! :D
Meg sem próbálok magyarázkodni, talán lassan megszokjátok, hogy ilyen ritkán vannak részek, de jeeejjj, itt egy új :)
Kommentben várom, hogy mit szóltok a fordulathoz, remélem tetszik majd, ilyet még nem láttam sehol :D