Mixed (Befejezett)

Marcus

A kamionos munka szívás - gondolta a Marcus. Beszélhetnek összevissza mindenféle szabadságról és száguldásról az idősebbek...  

Ő csak annyit érez, hogy rohadtul fáradt és az életével játszik, ha még egy kilométert lehúz. Sóhajtva végig dörgölte az arcát már sokadjára. A kijelzőn éjjel egy óra huszonhat szerepelt. A kékes fény volt az egyetlen világosság az utastérben. Egy kávé sem ártott volna a fiúnak, pedig Marc nem szokott kávézni. Ám abban a percben elfogadott volna egy jó erős feketét. Vagy legalább egy energiaitalt.

A legközelebbi pihenőhelyet, már minimum négy órája elhagyta és az ott vett üdítői is már rég elfogytak. Amolyan mellékcselekvésként ivott. Már-már unalmában. Természetesen a hamburgereket is rég befalta és bár a testalkatán sosem látszódott meg sokat evett és most is kezdett újra megéhezni. A gondolatra a gyomra rögtön felkordult. Arról nem is beszélve, hogy ki kellett mennie. Bár ez még a kisebb gondja volt, hisz férfi lévén ezt megoldhatja egy üres üveggel is. (De azért, ha nem muszáj nem folyamodott volna ehhez az eshetőséghez.)
Szürke tekintetével az autópálya szélén elhelyezkedő táblákat figyelte. Kietlen-kopár hely volt ez. Még a fű sem nőtt. Itt-ott látott néhány fát, de azokat is távolabb. Ilyen késői éjszaka még az amúgy forgalmas autópályán se volt túl nagy zsongás. Elszáguldott mellette egy kék Honda. Bosszúsan nézett utána. Utálta a sztereotípiákat arról, hogy a kamionosok száguldoznak és sok balesetet okoznak. Bezzeg azt a kék Hondást senki sem szólja le. Pedig legalább kétszázzal ment. Lepillantott a műszerfalára, ő csupán százötvennel gurult. Nagyot ásított. Már nagyon nehezen bírta csak nyitva tartani a szemét. Ekkor megpillantott a lehajtót, ami mellett egy villogó tábla jelezte, hogy tíz kilométerre benzinkút is található. Marcus örült ennek, mivel így tankolhat is. Igaz az előző pihenőhelyen is megtette, de ő úgy tartotta, hogy minél több benzin van a tankban annál jobb. Néha emiatt az idősebb társai gúnyt űztek belőle. Kis pedáns jófiúnak hívták, de ő nem törődött vele. Tény, hogy külsőleg nem illett bele a kamionosok világába és a viselkedését tekintve is kissé kitűnt, de mindig jó munkát végzett és ez volt a lényeg. 

Indexelt, habár közel s távol egy kocsi sem volt. Lefordult az autópályáról és követte a jelzéseket. Hamarosan a fák sűrűje között meg is pillantotta a kivilágított apró kis épületet.  Neonfényű betűk hirdették a benzinkút nevét. Nem volt márkás, például MOL vagy Agip, esetleg Shell. Nem. Ez a hely csupán egy egyszerű, régies kút volt. Marcus úgy gondolta, hogy már a kezdetek óta itt lehet és már az utolsókat rúgja.  Egykor biztos virágzott, de azóta a nagyvállalatok már szinte felölelték a piacot. Mindegy, neki tökéletesen jó lesz. 

Befordult a parkolóba és leállította a motort. A kesztyűtartóból előhalászta a pénztárcáját. Sajnos rengeteg holmi lepotyogott, mivel az apró kis tárolóba túl sok mindent sűrített össze. Szitkozódva nézett le, de inkább nem bíbelődött azzal, hogy összeszedje. 

Kinyitotta az ajtót és kiszállt a járműből. A csípős hideg egy pillanatra letaglózta, úgyhogy hamar maga köré fonta karjait. Lehet, hogy nem ártott volna felvenni a kabátját - gondolta. De úgysem szándékozott sokáig maradni, arra a kis időre meg mindegy. Gyorsan ellenőrizte a rakományát. Mindent rendben talált. Kivette a csomagtérből a benzineskannákat, amiket majd megtölt. Aztán előhúzott egy cigarettát és rágyújtott. Sűrű füst felhőt fújt ki, miközben dideregve toporzékolt. Újra körbejárta a kamiont. Ezt gyakran csinálta. Nem akarta, hogy útközben legyen valami gond. Még egy utolsót szívott a cigijéből, aztán egy elegáns mozdulattal a fák közé pöccintette. Nagy léptekkel megindult a kivilágított épület felé, kezében a piros kanákkal. 

A vállával lökte be az ajtókat, amik természetesen hagyományosak voltak és nem a modern fotocellás változatúak. 

Bent egy korabeli  festett, szőke hajú lány állt a kassza mögött. Rögtön felemelte barna szemeit. Marc biccentett neki, amit a lány viszonzott. A barna hajú lerakta a benzines kannákat, majd elindult az üdítők felé. Egész jól festett az üzlet, de ahogyan azt a férfi sejtette már régi volt és ez meglátszott rajta. Felmarkolt három mirindát és két pepsit. Nem volt túl nagy a választék, ezeken kívül még három fajta üdítő volt. Vett még egy alkohol menetes sört is, csak az íz kedvéért.

Lerakta a lány elé a pultra és már ment is tovább válogatni. Csipszek, ropik... Semmi normális kaja. Marcus sóhajtott. Egyelőre ezek is megteszik. Szintén lerakta őket, mire a lány beütötte a kasszába az összeget. 

- Még lesz két kanna benzinem is - mondta a férfi. A szőke bólintva beütötte, majd elmormolva az végösszeget várt. Marcus kinézett az ablakon és látta, ahogy pár kölyök az erdőből kirohan. Az ő szülei sosem engedték volna, hogy ilyenkor kint bóklásszon. Főleg a semmi közepén. Enyhén megrázta a fejét és elővette a bankjegyeket, hogy átnyújthassa őket. 

- Merre találom a mosdót? - kérdezte végül. 

- Itt elmegy jobbra és a folyosó végén az utolsó ajtó - mondta a lány. - Én addig ezeket elteszem önnek egy szatyorba - ajánlotta fel. Marcus megajándékozta egy mosollyal, mire a szőkeség kicsit elvörösödött. Csinos lány volt, de nem éppen az esete. Lenézve a pólójára meglátta a nevét is. 

- Köszönöm, Etna - vigyorodott el féloldalasan. Egy kis flört belefért. A barna szemű pironkodva hajtotta le a fejét. 

Éppen, amikor Marcus ellépett a kasszától egy tizenéves lány lépett be az ajtón, nagy táskával a hátán.