Mixed (Befejezett)

Xavier

Xavier ujjongva nézte a focimecset, miközben a szájába tömte a csipszet. Csak ismétlés volt. Rég tudta, hogy ki a győztes, de ez a fiút cseppet sem zavarta. Ugyanúgy tudott izgulni és ujjongani. Ilyenkor olyan volt akár egy kisgyerek, aki új játékot kapott. Megrázogatta a zacskót és morgolódva vette tudomásul, hogy kezd kiürülni. 

- Fater! - kiabálta hangosan, de az apja nem reagált. A fiú bosszúsan kelt ki a fotelből. - Fater! - kiáltotta újra. Bekopogott a szobába, aztán azonnal be is nyitott. Az apja húzta a lóbőrt. Hason feküdt és a szájából vékony nyálcsík folydogált. Xavier elhúzta a száját, ahogy rá nézett. Az ágy mellett pár sörös üveg is helyet foglalt és a szobát belengte az alkohol szaga. Megböködte a férfit, de az nem reagált. Már megint kiütötte magát - gondolta a fiú. A hajába túrt. Holnap biztos fájni fog a feje és kifogytak a gyógyszerekből. A szőke fiúnak semmi kedve nem volt ahhoz, hogy a bosszússágát majd rajta töltse ki. Ha a pia miatt másnap szarul volt, az általában rajta csattant. 

A fiatal fiú elhatározta, hogy elmegy a gyógyszertárba és vesz valami pirulát és ha már úgyis a városban jár, hoz még rágcsát. Egy féloldalas mosoly kíséretében kihúzta a fiókot és kivette az apja kulcscsomóját. Lefelé ballagott a lépcsőn és meglepődve vette észre, hogy a nagymamája a bőrfotelben ücsörgött és a tévét nézte. Ám a tévében már rég nem ment adás, csupán a fekete és fehér pöttyök hada. A nő mégis meredten bámult rá és egy ijesztő mosoly bujkált az arcán. Xav már sokszor kérte az apját, hogy az öreglányt küldjék otthonba. Nem volt baja vele, sőt régen szerette őt. Brenda nagyi régebben olyan volt, mint az összes többi nagyi. Sütit készített, segített a leckéjében, elvitte az iskolába és sokat vigyázott rá. De mostanra ijesztővé vált és nem szívesen élt vele egy légtérben. Az apja viszont hallani sem akart róla, hogy a nőt otthonba küldjék. Sőt mindig haragra gerjedt, ha szóba került a dolog. Pedig a fiú meglátása szerint a nő nem volt már beszámítható. Mindig magában motyogott. Egyszer még a kezét is vagdosni kezdte és valami szörnyekről halandzsázott, akik el fognak jönni.

- Nagyi - szólította meg a fiú. Az idős asszony összerezzent és megfordult. Szemei fátyolosnak tűntek, mint aki épp most kelt fel valamiféle transzból. Arcát megannyi ránc szántotta fel. Ősz haja pedig a szemébe lógott. Kinyitotta a száját, mire láthatóvá vált fogatlan ínye. A szőke fiú vett egy mély lélegzetet. - Elmegyek a boltba.

- Most? - kérdezte. Tekintetében riadalom villant. 

- Igen most. Sietek vissza - válaszolta Xavier miközben a nyakába tekerte a sálját. Megállt a tükör előtt és még eligazgatta, aztán felhúzta a kabátját is, amikor megfordult a szíve egy pillanatra kihagyott pár dobbanást. A nagymamája már nem a székben ült, hanem közvetlen előtte állt és hirtelen megragadta a kezét. 

- Nem mehetsz!

- Nagyi, eressz már! A frászt hozod rám. 

- Nem mehetsz ma ki! Ma semmiképpen sem!Ma fognak eljönni! Mindenkiért eljönnek! A házban kell maradnod! Mindent megtettem, hogy itt biztonságos legyen! - kiabálta az arcába az idős asszony. A szőke fiú eddig is sejtette, hogy a vénasszony nem normális, de most már teljesen biztos volt benne. Mi a francról beszél? Kik jönnek el? Totál elmentek neki otthonról. A nőben idős korához képest hatalmas erő volt és a fiú keze már kezdett fájni a szorításától. 

- Eressz el! Ez fáj! - követelte és próbálta lehámozni magáról Brenda kezeit. Végre sikerült kiszabadulnia, ám az asszony a lendülettől a földön kötött ki. Xavier lihegve figyelte, ahogy a földről felemelkedve után kap. Már sírt és könyörgött neki. Mi a fenéért olyan fontos, hogy ne menjen ki? Hát pedig neki ezek után muszáj elmennie... - Sietek vissza! - suttogta és már ki is lépett az ajtón. Még hallotta, ahogy Brenda a nevét kiáltja. Ahogy a szőke fiú beszállt a kék Hondába elkáromkodta magát és párszor a kormányra csapott. Száguldásra volt szüksége, azzal mindig képes volt lenyugtatni magát. Úgy döntött, hogy a szomszédos városkába autózik és ott veszi meg a gyógyszert, visszafelé pedig bemegy a benzinkútra - úgyis útba esik. 

Lenyomta a gázt, majd kitolatott a felhajtóról és bekapcsolta a rádiót. A régi rock melyet az apja imád, üvöltve ölelte körbe az utasteret. 

Az autópályára érve nem fogta vissza magát. Tövig nyomta a gázt. Alig voltak az utakon, csak egy idióta kamionost kellett kikerülnie. Hamar megtette az utat és már érezte is, hogy sokkal jobban van. Nem értette, hogy a nagymamája miért viselkedett ennyire elfogadhatatlanul. Eddig mindig csak motyogott és maximum magában tett kárt. A környezetéről legtöbbször meg is feledkezett. A sokadik cigijére gyújtott rá és idegesen fújta ki a füstöt. A kezére nézett, ami kezdett belilulni. 

Befordult a benzinkúthoz és leállította a motort. Egy röpke ideig csak ült és bámult maga elé, aztán vett egy nagy levegőt és kiszállt. Eldobta a cigit és magabiztos léptekkel a kivilágított épület felé indult. 

Amint belépett megszólította a pult mögött ülő nő. 

- Szia Xavier! 

- Szia, Etna - mosolyodott el és oda lépett a testvéréhez, hogy arcon csókolja. A pult mellett álló fiatal pasasnak is biccentett, aki viszonozta a gesztust. Egyetlen másodpercre végig pillantott rajta, de különösebb figyelmet nem szentelt neki. 

- Tudtam én, hogy nagyon ismerős nekem az a kocsi. Mit keresel itt ilyen későn öcskös? Apa tudja, hogy itt vagy? - kérdezte a nővére egy széles mosollyal az arcán. A szöszi vállat vont és inkább nem válaszolt az apjukra vonatkozó kérdésre. 

- Nem tudtam, hogy ma éjszakás vagy. 

- Lee helyett ugrottam be. 

Ahogy Xavier körbe pillantott észrevette, hogy más is van a helyiségben. Egy csinos fekete hajú lány turkálgatott a sorok között és rá pillantott néha. Nem lehetett idősebb nála. Csípőjével nekitámaszkodott a pultnak, karját pedig a sima felületre helyezte. Tipikus laza beállás volt, amellyel legtöbbször a zavarát palástolta. Nem volt túl magabiztos a lányok terén, pedig jóképű srác volt. Ám valahogy nem ment neki a társalgás. Ez a lány pedig túl szép volt ahhoz, hogy akár egyetlen szót is kitudjon nyögni neki. 

- A nagyi, hogy van? - kérdezte hirtelen a nővére. Etna lassan egy éve elköltözött tőlük és kibérelt egy kis garzont. Pénzzel viszont mindig segítette őket és gyakran töltötte az ebédeket és vacsorákat a családdal. 

- Ma elég fura - húzta el a száját a szőke fiú, miközben a kezébe fogott egy cukorkás tasakot és megforgatta az ujjai között. 

- Igen - bólintott a lány. - Engem is nem rég felhívott és összevissza beszélt.

- Mindegy - sóhajtott a fiú és megrántotta a vállát. Lerakta a cukorkát. - Csak pár cuccért ugrottam be, aztán megyek is - mondta és ellökte magát a pulttól. Amint ellépett a két fiatal újra beszélgetni kezdett. Nagyon remélte, hogy a pasas nem vár a testvértől semmiféle plusz szolgáltatást... 

Lehet, hogy inkább mégis marad egy kicsit. Legalábbis addig mindenképpen, amíg a baseball sapkás el nem húzza a belét.