Mixed (Befejezett)

Etna

Etna éppen feltörölte a kiborult üdítőt, amit az egyik bunkó tini öntött ki. Az éjszakás mindig nyugis szokott lenni. De néha pár idióta pisis úgy gondolja, hogy jó móka szívatni a benzinkúton dolgozókat. Viszont most, hogy megfenyegette a kamaszokat, hogy rájuk hívja a rendőröket elhúzták a csíkot. 

Sóhajtva vitte be a felmosó vödröt a raktárba és visszament a pulthoz. Ujjaival trappolt és az órát figyelte. A másodpercek vánszorogta. A plusz pénz jól jött, úgyhogy amikor Lee megkérte, hogy vállalja el a mai napot kicsit sem tétovázott. Egy magazint kezdett lapozgatni és próbálta elnyomni a feltörekvő ásításokat. 

Már későre járt, amikor megszólalt a telefonja. Meglepődött rajta, hogy valaki ilyenkor hívja. A kijelzőn az otthoni vezetékes szám villant fel. Etna egy pillanatra megdöbbent és ijedten azonnal felkapta a készüléket. 

- Igen? 

A nagymamája susmogása hallatszott a telefonban, de semmit sem tudott kivenni belőle. 

- Nagyi? Mi az, mit szeretnél? Baj van? - szegezte neki a kérdéseket, de továbbra is csak a sutyorgás hallatszott, amiből semmit sem tudott kivenni. A szavak egybefolytak és pattogóak voltak. - Nagyi? - kérdezte a lány ezúttal bátortalanul. Az asszony hangja elnémult. Egy ideig csak a vonal sistergése és a lélegzetvételek hallatszottak. 

- Ne menj ki! - mondta az asszony. - Ma éjszaka sehova se menj!

Aztán már le is csapta a kagylót. Etnát kirázta a hideg és döbbenten nézett a mobiljára. Na, ez meg mi a franc akart lenni? - gondolta. Kezét a halántékához szorította és vett egy mély lélegzetet. A testvére már régóta mondogatja neki, hogy az idős asszony állapota romlik, de az apjuk még mindig nem akarja otthonba küldeni. A férfi makacs, ezt Etna is jól tudta. Talán megint meg kellene próbálnia beszélni vele. Igaz... Rá sem szokott hallgatni, de talán... Már arra is gondolt, hogy az öccse hozzá költözhetne. Elhúzta a száját. Az apjuk biztos kiborulna, de nem élet az egy kamasznak, amit Xaviernek kell kibírnia. Már megint elárasztották a gondok és a kétségek.

Felejtsd el! - parancsolt magára. Legalább most ne gondolj a rosszra, és újra belemerült a magazinba. 

Hamarosan azt vette észre, hogy egy kamion fordul be a parkolóba. Etna örült a vásárlónak, hiszen egyre inkább csukódtak a szemei. Délután nem tudott sokat aludni. 

A férfi egy ideig kint szöszmötölt, úgyhogy a szőke lány újra az újság felé fordult. Nem akarta végig figyelni míg be nem lép a helyiségbe. Amikor meghallotta az ajtó nyílását, felemelte a fejét és biccentett egyet. Lerakta a benzines kannákat és elindult a sorok felé. Etna követte őt a tekintetével. Jó vágású fickó volt. A lány mindig is szeretett vad történeteken gondolkodni. Elképzelte, hogy a férfi magával viszi a kamionjával és hátrahagyhatja ezt a porfészket. Ám ekkor a szívébe fájdalom nyilat. Mi lenne akkor az öccsével? Az apja sokszor még bevásárolni is elfelejt... Csakis arra van esze, hogy a piát megvegye. A lány nagyot sóhajtott. Mindegy... Azért jó elmélázni ilyesmiken. Etna néha úgy érezte, hogy örökké egyedül fog maradni. A városban élő fiúk többségét az óvoda óta ismerte és nehéz valaki olyanba beleszeretni, akit látott homokot és egyéb gusztustalan dolgokat a szájába tömni. Gimiben járni kezdett Eaten-el, ami négy évig tartott. Akkoriban boldog volt és úgy érezte, hogy Eaten az igaz. Már az esküvőjüket tervezte az egész város és ők voltak a tökéletes pár.  De a fiú megcsalta. Etna akkor nagyon szeretett volna elmenni a városból, ahol minden csak a fiúra emlékeztette. Ráadásul rosszul volt attól, ha találkozniuk kellett. Szerencsére Eaten elment az egyetemre. Ami a lánynak persze szóba se jöhetett, hisz nem voltak olyan anyagi helyzetben. Szóval végül a srác volt az aki megszabadult és ő ott maradt gúzsba kötve, megláncolva, leragadva. 

Túl dramatizálta volna? Meglehet. De nagyon is csapdában érezte magát. A kamionos pasas lerakta elé az üdítőket, amiket ő azonnal beütött a kasszába. Aztán pár rágcsálni valót is hozott, amiket a lány szintén beírt a gépbe. 

- Még lesz két kanna benzinem is - mondta a férfi. A lány csak bólintott és keze sebesen jártak a billentyűkön. Végül is szerette ezt a munkát, de régen sosem így képzelte el magát. 

- Merre találom a mosdót? - kérdezte a pasas. 

- Itt elmegy jobbra és a folyosó végén az utolsó ajtó - adta meg a választ a lány. - Én addig ezeket elteszem önnek egy szatyorba - ajánlotta fel kedvesen. A kamionos eleresztett egy lehengerlő mosolyt. 

- Köszönöm, Etna - mondta és a lány hirtelen azt se tudta, hogy honnan jött rá a nevére. Aztán legszívesebben homlokon csapta volna magát. A felsőjére volt írva...  

Amint a jóképű idegen eltűnt az ajtó újra kinyílt és egy fiatal lány lépett be. Halkan köszönt neki. Maximum tizenhat lehetett. Pont, mint a testvére. Olyan zavartnak és ijedtnek tűnt. Ráadásul nem volt ismerős neki... Nem a városban lakik, ez biztos. Ám a figyelme újra a kamionosra terelődött, aki visszatért a mosdóból. A férfi bemutatkozott neki. 

- Egyébként Marcus vagyok. Tegeződhetnénk? - kedvesen mosolygott és megnyerő volt a modora. 

- Etna - nyújtotta ki a kezét a lány. - Bár ezt már tudod - nevetett zavartan és egyik tincsét a füle mögé tűrte. Marcus kezet rázott vele, aztán a pultra támaszkodva kérdezősködni kezdett a városról és a motelekről. A szőke hajú lány a szeme sarkából látta, hogy a fekete hajú is fülel.  Aztán feltűnt neki az ismerős berregő hang. Jól ismerte ezt a hangot, bár nem lehetett benne biztos. Kinézett az ablakon és akkor megpillantotta a kék Hondát.

- Nahát, nem szokott ekkora forgalmunk lenni. Pláne éjszaka - mormolta csakúgy magának. Az öccse kiszállt a kocsiból és elindult feléjük. 

- Szia Xavier - köszönt neki azonnal. Nem örült, hogy a tesója késő este mászkálgat. Az öccse meglehetősen levertnek tűnt. Viszont még így is üde színfolt volt. Ahogy belépett a helyiségbe rögtön beragyogta a helyet. Etna mindig is úgy gondolta, hogy olyan akár egy angyal; A szőke göndör fürtjeivel és a kisfiús arcával. Csupán a kék szemek nem illettek a képbe, ugyanis azokban túl sok fájdalom csillogott. Sejtette, hogy valami történhetett ami miatt ilyen kedvtelen a testvére. Etna félt megkérdezni, de pár szó után csak rászánta magát. 

- A nagyi, hogy van? 

Látta a fiún a tétovázást. Elhúzta a száját. 

- Ma elég fura.

A lány is egyetértett, aztán elmesélte, hogy ma felhívta. Úgy tűnt Xaviert nem lepte meg a dolog. A lány látta, hogy az öccse a fekete hajút figyeli, így amikor gyorsan lerázta őt nem is tartotta fel. Újra Marcus felé fordult, aki egész idáig türelmesen várakozott. 

- Bocsi - szabadkozott. - Lesz még valami? - kérdezte, hogy lenézett a holmikra. 

- Egy kávé - mosolygott. - Kedvesnek tűnik az öcséd. 

Etna kicsit felnevetett. Egy kissé esetlenül hangozott ez a mondat, mintha a férfi nem tudná, hogy mit mondjon. Megfordult, hogy beizzítsa  a kávégépet. Ám amint lenyomta a gombot a fények kialudtak. Összerezzent és hallotta ahogy holmik hullanak a padlóra. A másik lány kétségbeesett nyüszítésbe kezdett. 

- Nincs semmi baj. Csak levágta a gép a biztosítékot - hadarta Etna és vakon tapogatózva a pult alatti fiókba nyúlt, hogy kihúzza a zseblámpát. Mire felegyenesedett már mobilok fénye villant fel a helyiségben. - Rögtön visszakapcsolom - mondta. Hallotta ahogy az öccse a lányhoz beszél és nyugtatja. Xav már csak ilyen volt. Mindig segített, ha tud. Kilépett a pult mögül és éppen a raktár felé indult, amikor kintről üvöltés hallatszott. Megtorpant. 

- Ez meg mi? - morogta Marc és az állát dörgölte. Az üvöltés nem maradt abba. Mindenki döbbenten ácsorgott, Etna ereiben megfagyott a vér. 

Aztán hirtelen beesett az ajtón két fiú. Az egyik hörgő hangot adott ki és nem mozdult a földről. A másik feltérdelt és kétségbeesetten nézett az arcába világító alakokra. 

- Kélek segítsetek! - hagyta el az ajkait. Az egész jelenet már önmagában is felkavaró volt... De aztán a padlón kezdett megjelenni egy nagy vörös vértócsa és ahogy Etna jobban megnézte a térdelő fiút, észrevette, hogy az arcán is elkenődött vér paca látszik. 

Ez valami hülye vicc?