Átlagos élet? Nem éppen ~Befejezett~

16. rész

Elmosogatok majd bemegyek a szobába. Anne az ágyán ül, valamin nagyon gondolkozik. megkeresem a régi telefonomat és miután belerakom a kártyát töltőre is teszem. Nem telik el sok idő, meg is szólal a készülék, a kijelzőn Daved neve áll. Leülök az ágyam szélére és felveszem a telefont.
-Szia Daved. Mi az?-térek a lényegre.
-Szia Maya. Na végre hogy felvetted.-nem szoktam felvenni neki a telefont, mondjuk másnak sem.-Apa meghalt.-egyből forró könnycseppek kezdik áztatni arcom.
-Egy vadász ölte meg aki azt mondta hogy ezt miattad teszi.-suttogja
Térdre rogyok és sírni kezdek, még a telefon is kiesik a kezemből. A tárgy hangos koppanással ér földet. Ennyit a nem sírok dologról. Meghalt, most tényleg meghalt. Egyszer csak Anne és Liam lép mellém. Anne felveszi a telefonom és beszél valamit, de már nem tudok figyelni rá. Liam pedig felemel a földről, menyasszonyi pózban, és bevisz a szobába, letesz az ágyra, mellém fekszik és én csak szorosan hozzá bújok. Nagyon jól esik hogy valaki törődik velem. Pedig nem voltam túl kedves vele sem, sőt senkivel sem. Nincs sok időm gondolkodni, mivel viszonylag hamar elalszom, de a tudatalattim tovább gondolkozik. Ha apámat bántották miattam csak mert szeretem, akkor Dereket, és Davedet, Annet is bántani fogják. Azt viszont nem hagyhatom. Nem szerethetek senkit többé, mert csak fájni fog.
Sírva ébredek, egyből az órára pillantok, még csak hajnali kettő van. A következő cselekedetemmel felmérem a terepet. Immár Derek fekszik mellettem és nem Liam, az első nem mellesleg engem figyel.
-Mi a baj?-húz magához közelebb.
-Te hogy hogy itt vagy?-nézek fel rá.
-Anne szólt hogy baj van, és én jöttem..-suttogja.
Bár nem értem miért, ahogy látom senki sincs itt rajtunk kívül.
-Köszönöm..-bújok jobban hozzá.
Halványan elmosolyodik és egy puszit nyom a homlokomra.
-Szóval, mi a baj?-kérdezi meg újra.
-Csak gondolkoztam, hogyha apám bántotta akkor téged is fog sőt Davedet vagy Annet is, és ezt nem akarom, ezt nem hagyhatom, nem szabadna szeretnem senkit.. a szeretet csak..csak...-itt elhallgatok és nem is folytatom.
-Csak gyengévé tesz..-folytatja helyettem.
Némán bólintok, de nem nézek rá.
-Az eféle érzelmek tesznek minket emberré, máskülönben féktelen vadállatok lennénk csak, szóval nyugodj meg, emiatt nincs miért aggódnod, együtt erősebbek vagyunk.-nyom puszit a homlokomra.
-Szeretlek.-suttogom a fülébe.
-Én is szeretlek.-súgja vissza.
Szinte azonnal elnyom az álom.

Reggel van, Derek még békésen alszik. Olyan aranyos így. Kihámozom magam kezei közül és bemegyek a konyhába. Főzök egy kávét. Kiöntöm két bögrébe és beviszem a szobába. Mire visszaérek Derek már az ágyon ül és ébredezik.