They call me a menace

1.1K 75 3
                                    

A kihallgatóban ültem és ujjaimmal ütemesen doboltam az asztalon. A fal túloldalán bizonyára ott állt az összes Bosszúálló, élükön Tonyval, aki azonnal válaszokat akart kapni.

Miután kivittem Natashat egy csapat összeszedte Rumlowt, aki semmi esetre sem akart megmozdulni. Vissza kellett mennem és újabb parancsot adni neki, de csak nehézkesen engedtek a közelébe. Ahogy végeztem Fury idehozatott.

- Mi volt ez az egész? -szegezte nekem szinte azonnal, ahogy kinyílt az ajtó.

- A szupererőm. -rántottam meg a vállamat.

- Miért nem szólt róla, Stark ügynök?

- Kellett volna? -vontam fel a szemöldökömet, ő pedig csak leült velem szemben és várt. -Sohasem fogom használni.

- Miért?

Hátravetettem a fejemet és felsóhajtottam.

- Emberek életét tettem tönkre vele. -emeltem rá a tekintetemet. -A HYDRA elvárta, hogy alkalmazzam és bár a legtöbb esetben Bucky hátrahagyott, hogy egyedül intézze az ügyeinket és megvédjen ettől, volt amit még ő sem tudott megoldani.

 - Tehát irányított másokat.

- Elmekontroll. -bólintottam. -Képes vagyok megmondani valakinek, mit tegyen, lásson, érezzen.

- Gondolom nem veszélytelen. -fűzte tovább.

- Rám nézve az. Rájuk nem.

- Miért?

- Ha valakin alkalmazom, abba az illető könnyedén beleőrül. -haboztam. Nem akartam beszélni róla. -Nem tud szabadulni a kontroll alól és csak komoly nehézségek árán válhat újra önmagává. Vagy valami egészen hasonlóvá.

- Barnes ismerte tehát a képességét?

- Mivel folyton velem dolgozott. -emlékeztettem kissé élesebben, mint szándékomban állt.

- És egyikük sem osztotta meg velem ezt a fontos információt, annak ellenére, hogy nem zárattam be valahová a Katonát.

- Nem tartozott magukra.

- Hogyan? -hitetlenkedett és fellökte a széket, ahogy felállt. Nem moccantam. -Kire tartozik, ha nem a társaira?

- Senkire! -azt hiszem, vicsorítottam. -Ma megmentettem Natasha életét és a sajátomat. De többet ez nem fordul elő.

Megtámaszkodott az asztalon és áthajolt fölötte hozzám. Az orrunk majdnem összeért és a düh kezdett felkúszni a gyomromból, hogy  aztán elborítsa az agyamat. Nem vállaltam volna felelősséget a tetteimért.

- Azt gondolja, hogy ezt maga dönti el? -hideg ostorként csattant a hangja, mire felemelkedtem a székről és összefontam a karjaimat a mellkasom előtt. -A HYDRA minden bizonnyal a nyomában van, Stark! Szüksége van a segítségünkre.

- Próbáljon csak meg irányítani!

Ajkaim ijesztőmosolyra húzódtak.

~

Lehunytam a szemeimet, ahogyan a jóleső forró vízbe merültem. Fury végül elég stabilnak ítélt meg, hogy elengedjen, én pedig szinte azonnal beloholtam a szobámba és vettem egy fürdőt. El kellett lazulnom.

A szívem még mindig hevesen zakatolt, a fogaimat önkéntelenül is csikorgattam,ha pedig lehunytam a szemeimet Brock öntudatlan arcát láttam magam előtt. Bántottam őt, hogy megmentsek mást. Ez így volt helyes,nem igaz?

Az, amit mondott felkavart. Miért vitték el hát a Könyvet, ha rám van szükségük?Persze ez már akkor nyilvánvaló kellett, hogy legyen, amikor Buckyt ideküldték. Nem kellett megölnie, ezért nem tüzelt azonnal.

Wreak Havocحيث تعيش القصص. اكتشف الآن