Zuhanok. De ez most más zuhanás. Teljesen más. Ez jó érzés. Egy apró fénypontot nézek folyamatosan a lábaim alatt mely egyre nő. Milyen kellemes megfürdeni a fényben. Mintha körbeölelne valami láthatatlan jó.
Már lassan kiférek a fényfolton,akkora,de én még mindig zuhanok. Ne,ne ez most így jó,tartson örökké! Nem akarok tovább esni!
Borzasztó szédülés fog el mely nem akar megszűnni. És mintha egyre rosszabb és rosszabb lenne. Majd hirtelen leérkeztem.
Még mindig szédültem de legalább már a saját magam ura voltam újra. A lidércet sikeresen elűztem.
Most hát már csak meg kellene tudnom mégis hol is vagyok. Várjunk csak,mit is mondott a lidérc?Hewfruthy erdő...megvan! A híres Sifilis melynek közelében évről évre összegyűlnek a természetfeletti lények számunkra eddig még ismeretlen okokból.
Minden év szeptember 14. hatalmas sereg van itt,és valamit csinálnak. Egyes feltételezések szerint fenttartják a Poklot,gyűlést rendeznek vagy démonok csalják ide őket hogy megessék a lelküket.
Mindenesetre ma szeptember 14.-e van,és én itt állok,egy hatalmas természetfeletti rejtély megfejtésének a küszöbén. Ami persze nagyon veszélyes,hiszen mint mind tudjuk,én ezekre a lényekre vadászom,és egy vadászt nem szívesen látnának itt.
Szóval döntenem kell,megyek vagy maradok.
Még jóhogy nem merült le a mobilom,különben nem tudnám sem az időt,sem azt hogy hanyadika van.
Délután van,békés,őszi nap. Kellemesen langyos a szél is. Ha nem tudnám, hol vagyok, és mi forog kockán,nagyon szívesen elsétálgatnék itt. Olyan gyönyörű!
Gyorsan megnéztem a telefonomat, hogy van e térerő. Nem sok,de van hál' Sátánnak. Gyorsan tárcsáztam is.
- Hali. Van egy kis problémám.
