You Kill Me Harry Styles✔️

2. Évad- 6. Fejezet

A ceremónia után Ádámmal kézen fogva mentem ki a templomból, majd Gemma intett, hogy álljak mögé, hiszen most fogja a csokrot eldobni. Nagyon sok lány izgatottan állt mellém, de ez engem valamiért nem hozott lázba. Szerintem nem ettől függ az egész esküvői dolog. Csak azért álltam be, hogy Gemmát ne bántsam meg.

- Látom, nagyon házasodni akarsz- hallottam meg egy ismerős hangot. Jobbra fordítottam a fejem, ahol Kendall keresztbetett kézzel méregetett engem.

- Én legalább nem úgy akarok valakit magamhoz láncolni, hogy behazudom neki, hogy övé a gyerek- vágtam vissza.

- De Harry még így is velem van, hogy elvesztettem a gyereket- mosolygott rám.

- Dobom!- kiabált Gemma.

- Győzzön a jobbik- nézett bele mélyen a szemembe.

- Csak nehogy sírva menj haza- húztam gúnyos vigyorra a szám.

- Csak szeretnéd- nevetett fel, majd Gemma eldobta a virágot, ami az én kezembe röpült.

Gemma mikor megfordult láttam rajta, hogy mennyire örült annak, hogy én kaptam el a csokrot. És Kendall? Hát fújtatva elvágtatott, én pedig mosolyogva beleszagoltam a csokorba. Hátulról valaki átkarolt, ami miatt hirtelen megrezzentem.

- Nyugi, csak én vagyok- suttogta Ádám a fülembe.

- Látod milyen szép csokor?- fordultam felé.

- Igen. Pont olyan szép, mint te- adott csókot a számra.

A bűntudat most úrrá lett rajtam, és legszívesebben megkínoztam volna magam. Hogy tehettem ezt Ádámmal? Ő mindig ott volt nekem, amikor szükségem volt rá, én pedig ahogy Harryvel kettesben maradtunk, én elgyengültem. Ádám nem ezt érdemli...

- Ádám- suttogtam.

- Igen?- nézett mélyen a szemembe.

- Szeretlek- mondtam, mire elmosolyodott.

- Én is- csókolt meg.

***

Reggel, amikor felkeltem, a fejfájás emlékeztetett a tegnap esti őrületes esküvői buliról. Mint egy élőhalott, úgy mentem a táskámhoz, hogy kivegyek belőle egy fájdalomcsillapítót. Belenéztem a tükörbe, ahol körülbelül a kinézetem is olyan volt. A meggyötört arcom és az elkenődött sminkem is emlékeztetett a tegnap estére, és ilyenkor fordul meg a fejemben, hogy Ádám már elég sokszor látott ilyen állapotban és még mindig velem van, amiért elismerésem. Az ágy felé néztem, ahol Ádám még békésen aludt, és nem volt szívem felébreszteni. Elővettem a ruháimat, amit ma fel fogok venni, és bementem a fürdőbe, ahol jó hideg vízzel megfürödtem, így éreztem azt, ahogy az élet megint átjárja testem, és sokkal jobb formában vagyok, mint amikor felkeltem. Amikor végeztem a reggeli rutinommal, Ádám még mindig aludt, így lementem az étkezőbe, ahol a fiúk már ott voltak, így oda mentem hozzájuk.

- Jó reggelt!- köszöntem mosolyogva.

- Neked is- mondták kórusba.

- Hanna, beszélhetnénk?- nézett rám félve Louis, mire aprót biccentettem és egy picit arrébb mentünk- sajnálom Hanna. Tudom, hogy köcsög voltam, hogy elmondtam Zaynek, de esküszöm, nem gondoltam azt, hogy ennyire megutál téged.

- Semmi baj Louis- mosolyogtam rá-, ha ő külső szemlélőként úgy gondolta, hogy én voltam a rossz a kapcsolatban, akkor lehet, hogy igaza van.

- Figyelj, beszéltem vele, és ő is sajnálja az egészet, de már nem tudott bocsánatot kérni, mert a kora reggeli géppel hazament.

- Semmi baj Louis, tényleg- nevettem el magam.

- Akkor barátok?

- Barátok- nevettem el magam, majd megöleltük egymást.

- Gratulálok Tomlinson- adott Danielle egy csókot a fiúnak- már azt hittem, hogy Hanna miatt nem lehet majd gyerekünk- mondta, mire elnevettem magam.

- Azért annyira nem voltam rá mérges.

- Mindegy is, a lényeg az, hogy kibékültetek- mosolygott rám, majd én is így tettem.

- Hanna, van egy perced?- hallottam meg egy ismerős mély hangot.

- Persze.

- Akkor magatokra is hagyunk titeket- húzta el Danielle a barátját.

- Szakítottam Kendallel- vágott bele a lényegbe.

- Sajnálom.

- Miattad- nézett mélyen a szemembe.

- És én most ezzel mit kezdjek?- ráncoltam össze a szemöldököm.

- Szakíts Ádámmal és újra együtt lehetünk- mondta, mire én elnevettem magam.

- Ki mondta, hogy én veled akarok lenni?

- Te. Amikor azt mondtad, hogy minden csókjában az enyémet kerested- húzott közelebb magához.

- Akkor ki voltam bukva, de most tisztán látom a dolgokat. Szeretem őt, és vele akarok lenni.

- Ez mind szép és jó. De akkor nézz a szemembe, és mondd úgy!- mondta, én pedig belenéztem a szemébe és szólásra nyitottam szám, amikor Ádám hangjára lettem figyelmes.

- Sziasztok, Hanna itt van?- kérdezte, mire én eltoltam magamtól Harryt és indultam volna Ádám felé, de Harry megfogta a csuklómat én pedig kérdőn ránéztem.

- Nem mondtad a szemembe. Így van esélyem- mosolygott rám pimaszul, én pedig a szememet forgatva oda mentem Ádámhoz.

Harry és én soha nem lehetünk együtt. Én Ádámot szeretem, neki pedig ott vannak millió fős rajongó táborai. Különbözik az életünk. És tudom, hogy amit most Harry érez, az újra egy fellángolás, ami el fog tűnni, amikor én visszamegyek Magyarországra, ő pedig turnézni. A mi jövőnk nem egymás mellett van, amit én nagy nehezen, de elfogadtam, és csak remélni tudom, hogy Harry is egyszer rájön erre...

Love_Story_Reader_