Különös barátság(Átírás alatt)

5.rész: Az új munka..

/Egy héttel később..../

Csodálatos hetem volt...megismertem a kedvenc focistám életét és családját...és imádom őket.. Most éppen megyek az új munkahelyemre...és már nagyon várom.

Álmodozásomból hirtelen visszaránt valaki, aki elkapja a kezem és visszahúz a járdára. Az agyamig most jutott el mit csináltam. Ijedten nézek a megmentőmre.

-Vigyázzon....nem lett semmi baja? Jól van?

-Igen,...köszönöm....hogy megmentett.....-aztán végigmérem a férfit. Szőke,kék szemű szerintem német szármozasú. Az agyam még mindig sokkban van így nagy nehezen de leesik kivel is állok szemben.-Ter Stagen? Marc? Te mit csinálsz itt??

A fiú felnevet és magához szorít. Visszaöleltem belefúrtam a fejem a mellkasába.

-Már azt hittem,hogy nem fogsz megismerni...Hát tudod ide járok focizni...de ez tőled is kérdezhetném...mit csinálsz itt??

-Itt dolgozok...vagyis fogok-mosolygok rá majd tovább sétalunk a stadion felé. Elmeséltem az eddig történteket és ő is beszélt nekem a külön töltött időről. Csodálattal hallgattam ahogy magyaráz...Elsem hiszem,hogy ő volt az a kis szeplős negyedikes, akivel én elsősként játszottam. Milyen régen volt...

-Min agyalsz?-ébresztett fel,majd meglökte a vállamat, mire én felnevettem és visszalöktem.

-Azon,hogy milyen kis aranyos voltál negyedikben -kinyújtottam rá a nyelvemet, mire ő egy "Úristent" suttogott, én pedig nevetni kezdtem.
Útunkat azonban egy hatalmas épületnél elkellett választanunk. Sírva könyörögtem neki,hogy ne menjen el ,maradjon velem és menjünk bújócskázni. A hasát fogta a nevetéstől úgy ment az öltöző felé. Mégegyszer visszanézett és ennyit mondott:

-Megigérem,hogy edzés után játszunk egyet- kacsintott,majd eltünt az ajtóban.

Én pedig felfelé vettem az irányt az igazgatói irodába. Útközben a falakat bámultam és az azokon logó képeket,díjakat és címereket. Mennyi minden történt eddig a FC Barcelona történelmében. Az egyik legjobb csapatot választottam...

Egy ajtóhoz értem,felemeltem a kezem és bekopogtam a kemény fa ajtón. Egy "Gyere" hallatszott válaszként mire lenyomtam a hideg kilincset. A szobában egyetlen egy nagy asztal volt,körülötte pedig serlegek,és két szék. Egy mosolygós ember nézett rám majd megszólalt.

-Ms. Alves ha nem tévedek. Jónapot,én Mateo Falconi vagyok az egésznek az igazgatója. Ön lesz az új dolgózonk,ugye?-hellyel kinált, mire én leültem az egyik székbe, ő pedig belesüpped a nagy bőrfotelébe.

-Igen én leszek az új alkalmazott. De azt viszont nem mondták el a telefonban mit is kéne csinálnom...

-Ááá hát ha csak ennyi a baj máris összefoglalom magának... Két nagyon fontos dolga lesz;
1. Mivel üresedés van egy segédedzői poszton, ezért amikor szükség van magára,akkor ott kell lennie és edzést kell tartania a fiúknak.
És 2. Úgy tudom,nagyon jól ért a gyerekhez...nos a feladat mindössze csak annyi lesz,hogy vigyáznia kell a focisták porontyaira amíg ők edzenek.
Remélem mostmár mindent ért. Van még valami kérdése?

-Ne..eem köszönöm.

-Rendben ennek örülök. Tessék itt a beosztása a dolgokról. Ha bármi problémája akad,nyugodtan szóljon nekem.

-Úgy lesz,köszönöm -felálltam,majd kezetráztam vele. Megfordulatam, az ajtó felé siettem. Kiléptem a folyosóra és ránéztem a papírra. Egy hét volt leírva és,hogy aznap mitkell csinálnom.