If we stand together

Part 1

Andy szemszöge

Gondolkodtál már azon, mit kellet volna másképpen csinálnod? Hogy mi is az igaz ok, amiért elhagyott? Hogy a másik miben volt jobb, mint Te? Én fél éve ezen gondolkodom és hiába agyalok, a mai napig nem tudom, nem értem, hogy mi történt.

Egyik nap még minden tökéletes volt, a reggeli napfényre keltem szerelmem mellett, és ahogy felkönyököltem láthattam angyali arcát, szépen ívelt, dús ajkait, kicsit megfakult vörös tincseit, amik még így is tökéletesnek látszottak. Majd végigsimítottam oldalán gyengéden, átcsúsztatva kezemet szépen kidolgozott hasfalára, amire csak egy halk kuncogást kaptam. Lassan fordult felém és mikor rám emelte azokat a gyönyörű kávészínű szemeit, megszűnt létezni a külvilág.

Erőszakosan szakítom ki magam az emlékképből. Nem engedhetem meg magamnak most az érzelmeket. Nem lehet.

- Andy, jól vagy? - szorítja meg a vállam Ash.

- Persze, ideje kezdeni. - erőltetek mosolyt az arcomra és már indulok is a színpadra, ami előtt már 300.000 ember várja, hogy hallhasson minket ma este.

- Hogy vagy ma Los Angeles? - kiáltok bele a mikrofonba, megkezdve ezzel a estét.

A másfél óra csak úgy elröppen a színpadon, így lassan következik az utolsó szám, amit általában a közönség választhat ki, de hirtelen ötlettől vezérelve leteszek erről a jó szokásomról és közlöm az utolsó szám címét, Unbroken.

"Now you're adrift in a sea of lies

A foolish villain in an endless chapter

The demons writhing behind your eyes

A simple shadow we can fight together

I'll never walk away!

Tear down the walls that will surround

Cry out above the burning sound

Show me a bleeding heart still pounds..."

A koncert végeztével sem múlik szeszélyességem, kihagyom az interjút, egyenest a buszhoz indulok, de végül ezzel sem érem be. Külön sofőrt kérek és így a többieknél jóval hamarabb érek a hotelbe. Felérve a lakosztályba kisétáltam az erkélyre, legszívesebben torkom szakadtából ordítottam volna, de ehelyett elővettem a doboz cigit a dzsekim zsebéből és rágyújtottam. De nagy hiba volt, mivel ez is csak a Vele töltött napok emlékét hozza vissza.

- Mennyit kaptam a fejemre, hogy tönkreteszem magam ezzel a szarral. - sóhajtok fel, majd vissza megyek a szobába, de csak annyi időre, hogy elkapjam a Jack Daniels üvegét és már megyek is vissza az erkélyre. - Ma hulla részegre iszom magam.

Ash szemszöge

Andy se szó, se beszéd tűnik el a koncert után. Aggódom érte, mióta Hakyeon elment azóta nem az igaz, de nem csak a magánéletében, még a színpadon sem hozza a tőle elvárt színvonalat. Fáradtan sétálunk a srácokkal a busz felé, amikor meghallom a nevem. Isteni, már csak egy őrült rajongó hiányzik! De mikor megfordulok úgy érzem mintha leforráztak volna.

- Hakyeon... - nyögöm ki a felém közeledő nevét. - Fiúk menjetek nyugodtan, kicsit később megyek én is.

- Ashly - mikor megáll előttem kicsit kapkodja a levegőt, nyilván futott.

- Miért vagy itt Hakyeon?

- Beszélni szeretnék Vele. - hajtja le a fejét.

- Ez nem lesz annyira egyszerű, - vakarom meg a tarkómat, nem tudom mit váltana ki Andy-ből, ha most találkoznának. - együtt van egy másik sráccal Hakyeon. - hazudom minden lelkiismeret furdalás nélkül.