A szerencsének és véletlennek sok minden köszönhet az ember. A találkozások, amik megtörténnek, és elindítanak valami újat. A tél, jeges utak, befagyott kosár pálya, esések és véletlen egybeesések, két fiú életét is elindítja egy új úton. A szerelem...
Aomine szemszög : Reggeli ébredés talán még soha nem volt ilyen fantasztikus. Ahogy Kagami mellkasomba fúrja fejét és jobban összekuporodik mellettem, mély elégedettség tölt el. Mosolyogva adok neki egy gyengéd csókot, mire morogva mozgolódni kezd. Nehézkesen felkönyököl, majd vissza huppan a párnák közé. - Nem tartozik a felkelés a reggeli rutinjaid közé? - teszem kezeimet a tarkóm alá és én is visszadőlök. - Adj még 24 órát! - morogja.
- Hm...24 órán keresztül együtt az ágyban? Nem is rossz! Van egy listám mit kéne csinálni! - dobom le róla gonosz vigyorral a takarót. Reflexszerűen hátára fordul és hatalmas kitágult szemekkel mered rám. Mukkanni sincs ideje mert már is felette térdelek és nagyot nyelek a látványra. Ahogy alattam fekszik a hasán felcsúszott,összegyűrt inggel, amit már csak egyetlen kis gomb tart össze. Arca már is vörösen virít miközben szaporán veszi a levegőt. Imádom, hogy ilyen aranyos!
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Kezdjük az elsővel! - gombolom ki az egyetlen kis akadályt, majd gyengéden félre lököm a fehér anyagot. Lassan csúszik le két oldalra, esélyt adva a kidolgozott has megcsodálásához. Egy ujjal végigsimítok rajta egészen a köldökig, ahol szinte alig érintve cirógatni kezdem. Kagami megrázkódik, majd halk nyögés hagyja el az ajkait.
- Ah...Aohmineh! - próbál felülni, mikor lehajolva belecsókolok az előbb kényeztetett területbe.
- Ngh! - próbálja visszafojtani az elégedett sóhajokat.
- Nem is tudtam, hogy ennyire érzékeny vagy. Pedig alig csinálok valamit. - kuncogok és megszívom a fehér bőrét.
- Ha..hagyd abbah! - nyúl felém, mire felemelem a fejem és rögtön az ajkaira csókolok. Meglepődötten nyög fel a hirtelen támadásra, így könnyen befurakszik a nyelvem a szájába. Hajába túrok, közelebb vonom magamhoz. Oldalát kezdem cirógatni, majd feltévednek kezeim a mellkasára.
- Aomineh! - tol el magától és durcásan néz a szemeimben. Gyengéden arcon puszilom, miközben hajtincsivel játszók, úgy ahogy ő, tegnap este.
- Igen? - nézek rá ártatlanul, mintha nem tudnám miért is mérges.
- Ne ess túlzásokba! Amiatt ami tegnap este... - vörösödik el - Szóval csak ... izé..még nem is fürödtünk...meg reggel van... - kerüli a tekintetem, amitől még jobban megkívánom őt. Francba is!
- Értem, akkor jobb ha megyünk is! - kelek fel és felé nyújtom a kezem.
- Mi, hova? - néz rám csodálkozva, majd hirtelen még jobban elvörösödik.
- Na? Jössz? Hisz, te akartál.
- Külön is lehet. - motyogja, én meg sóhajtva megragadom a csuklóját.
- Csak, hogy én nem akarok! - azzal magam után húzom.
