Broken Souls [Avengers]

1.

*Cassandra*

Kezemben egy kisebb kosárnyi gyümölccsel tartottam a kórház harmadik emeletére. Az emelthez tartozó recepciós nővérke, mosolyogva fogadott.
- Felébredt a férje. - egy pillanatra megtorpantam. Ja igen, hisz azt hazudtam, hogy én vagyok a megtalált férfi felesége.
- Köszönöm, hogy szólt, de tegnap már az orvosok tájékoztattak a döntésükről, hogy felkeltik a mesterséges kómából. - kapartam az arcomra egy mosolyt, majd tovább haladtam.
A kórterem elé érve két eddig nem látott személyt pillantottam meg. Egy nőt és egy férfit. A nő rövid vörös hajú volt, számomra ismeretlen. A férfi meg jobban megnézve a milliárdos Tony Stark.
A kellő köszönés után helyett foglaltam a székeken, és vártam, hogy az orvos, megengedje a látogatást.
A milliárdos mellém ült, majd méregetni kezdett.
- Igen? - fordultam felé, felhúzott szemöldökkel.
- Tanulmányozom, hogy hogyan is kerülhetett kapcsolban Bucky-val.
- Megmentett. - válaszoltam, vissza fordulva az ajtó írányába.
Kis idő múlva én törtem meg a közénk álló csendet.
- Tessék, itt a számom. Kérem értesítsen, ha bármi van Bucky-val. - Tony csak vigyorgott.
- Hogyne csak Bucky miatt adja oda a számát...
- Igen. - vágtam rá. - Őn szerint minek örülne Bucky?
- A Steve féle társasnak.
- Értem. Köszönöm válaszát. - bólintottam, mintha mindent értenék.
- Natasha könyörgöm ülj le. - rivalt rá a férfi a nőre. - Megörjitesz a fel s alá járkálásoddal.
Az a nő egy macska az tuti, olyan halkan és könnyedén jár, ellenben velem aki képes a saját lábában elbotlani.
Natasha addig bírt ülni, míg egy újabb személy nem csatlakozott hozzánk.
- Bruce! - szaladt elébe a vörös hajú.
- Sajnálom Nat. - rázta meg a fejét a Bruce-nak nevezett. - Nem találtunk semmi nyomot Rogers-hez.
- Bucky teljesen kilesz. - sóhajtott fel.
- Már ki van akadva. - szólt bele a beszélgetésbe Tony is, mire felmordultam.
- Két hétig be se tették a lábukat...
- Látogatható a beteg. - szólalt meg a kórteremből kilépő orvos.
A három személy egyszerre indult be.
- Nem jön Miss. Karótnyelt? - fordult vissza a milliárdos.
- De megyek. Mr. Stark. - álltam fel a székből és vettem magamhoz a gyümölcsöket. A gúnyolodását meg inkább meg sem hallottam.
- Üdvözlöm Mr. Barnes. A nevem Cassandra Lancaster. Remélem, nem gond, hogy hozztam gyümölcsöt. - tettem a kosarat az ágy melletti kis szekrényre.
- Üdvözlöm. Köszönöm. - válaszolta.
Az a kevés beszélgetés is feszélyezett volt. Én nem tudtam, rendesen beszélgetni a beteg férfival, a jelenlévő három személy miatt, de Ők se tudtak vele rendesen beszélni, miattam.
Egyik lábamról a másikra álldogáltam.
- Nos örülök, hogy felébredt és jól van. További szép napot. - búcsúztam el, majd elhagytam a szobát.
Már a folyosó végén jártam amikor eszembe jutott, hogy a sálamat otthagytam, amivel a gyümölcsöket és kis tányért, meg a kést takartam a por ellen.
- Biztosan csak azért van itt, mert sajnálja Bucky-t.
- De akkor is utána keresek. Délutánra már többet fogunk megtudni róla.
- Khm... - köszörültem meg a torkom. - Itt hagytam a sálam. - pillantottam a kis szekrényre, ahol nem most nem volt semmi.

- Oh Istenem. Nagyon sajnálom. - hallottam az ágyban fekvő férfit, miközben fordultam a kuka felé ahol megtaláltam az ajándékot.
- Igazuk van, tényleg sajnálom Bucky-t, de azért mert ilyen barátai vannak. Akik látatlanban ítélnek meg másokat. - vettem ki a sálam a szemetesből. - Látom vigyáznak, hogy nehogy mérgezet legyen az alma. - mondtam gúnyosan, majd elhagytam újra a helyiséget.
- Sajnálom. - szürödött ki Mr. Barnes hangja.