Átlagos élet? Nem éppen ~Befejezett~

19. rész

Ma sincs túl sok kedvem felkelni, mint mostanában elég sokszor. Kivánszorgok a fürdőbe arcot mosok, és a szekrényem elé állok válogatni.

Mai Outfit-em ⬇ ⬇

Mai sminkem ⬇ ⬇

Kedvetlenségem ellenére viszonylag hamar kész leszek, felveszem a fekete magassarkú bakancsom. Megfogom a táskám és már indulok is a két utcával arrébb lévő tetováló szalonba. Gyalog járok mert nincs messze, ma is egy unalmas napnak nézek elébe.

Nemrégen végeztem, egyből hazafelé veszem az irányt. Ahogy felérek, megpillantok egy dobozt az ajtó előtt. Felveszem és kinyitom az ajtót. Ahogy bemegyek ki is bontom a dobozt. Megcsapja az orrom Derek illata. Tudja hol lakom.. Vegyes érzelmek kavarognak bennem, az agyam azt mondja hogy el kell innen tűnnöm, minél hamarabb el kell költöznöm. A szívem viszont sóvárog Derek után. A hangja, az érintése, a szemei és a borostás arca, mindene hiányzik. Kibontom a dobozban lévő kisebb dobozt és egy levél meg egy faragott farkassal ellátott nyaklánc van. Mély levegőt veszek és kibontom a levelet.

Kedves Maya!

Először is boldog karácsonyt! Igen, tudom hol laksz és még vissza fogok jönni, örülnék neki ha itt találnálak..

A nyaklánc a tiéd, neked csináltam. Nagyon szeretlek és nagyon hiányzol. Mindenki téged keres de én már megtaláltalak. Majd ma később meglátogatlak. Szeretlek.

Derek

Felállok és ott hagyom a dobozt. Elkezdek pakolni. Újra az eszemre hallgatok, egyszóval eltűnök. Megint. Egy fél óra alatt összepakolok szinte mindent. Bár ez annak is köszönhető hogy nem túl sok holmim van. A nyakláncot felveszem és már indulok is. Bár nehezen, de a csomagjaimmal együtt is viszonylag hamar leérek. Mikor kiérek Derek már az ajtó előtt áll. Megpróbálok a lehető leggyorsabban elmenni mellette, hátha nem ismer fel, de nincs szerencsém. Kiteszi elém a kezét mielőtt még ellépnék mellette. Én csak halkan szidom magam a hülyeségem miatt. Hogy mehetnék el észrevétlenül pont mellette. Pár másodperc után felnézek Derekre.
-Szia.-lép közelebb.
Közelebb hajol hogy megöleljen, de én hátrébb lépek.
-Szia. Megkértelek hogy ne keres, próbálom lezárni a múltat.-előveszek egy cigit és rágyújtok.
Nagyot szívok belőle és a füstöt kifújom az orromon.
-Maya ne csináld már! Azt pedig dobd el!-mutat a cigire.
Eloltom a méreg rudat és nyitom a szám.
-Figyelj Derek! Nincs kedvem veszekedni. Kérlek, hagyj békén te és mindenki aki a múlt része. Nagyon szeretlek, de ha most megbocsájtasz megyek.-lépnék el mellőle.
De elém áll és megcsókol.
-Nem hagylak megint elmenni. Túl fontos vagy nekem ahhoz hogy csak úgy elengedjelek. Veled megyek akárhová is mész.-erősködik.
-Nem Derek! Te most szépen haza mész és éled az életed!-mutatok a másik irányba.
-Hát nem érted? Te tényleg nem érted?-néz rám hitetlenkedve.
-Maya, te bevésődtél nekem!..-halkul el a mondat végére.
-Derek, tudom. Én is hasonlóan érzek.-simítok arcára.
Elgyengülök ha a közelemben van.
-De meg kell értened, hogy bármennyire is szeretlek nem akarom hogy velem legyél, amíg velem vagy, nem vagy biztonságban.-mosolyodom el halványan.
-Ez engem nem érdekel, nélküled én nem vagyok!-néz rám.
Apró könnyeket vélek felfedezmi szeme sarkában. El ne sírja magát, mert akkor én sem fogom tovább bírni.
Kiveszem a nyakláncot a nyakamból, leemelem a kezét az arcomról és a kezébe adom.
-Tessék.-rázárom ujjait és elindulok.
-Szia Derek.-köszönök el.
Sietős léptekkel tűnök el a szeme elől.
Még párszor hátra nézek, de nem követ senki.