Átlagos élet? Nem éppen ~Befejezett~

21. rész

Jól esik ez a fürdő. Legalább megnyugszom egy kicsit. Még pár percig áztatom fáradt végtagjaim, lemosom magam és kiszállok a vízből. Megtörölközöm és pizsama gyanánt felveszek egy hatalmas pólót és bugyit. Befekszem az ágyba és gondolkozni kezdek. Muszáj kicsit kikapcsolnom az érzéseim. Már nem bírok velük. De ha kikapcsolom az érzéseim akkor megváltozik a viselkedésem, azt meg nem akarom. Így muszáj vagyok elviselni a dolgokat. Sok minden fáj és tudom hogy Derek utánam fog jönni de többet nem megyek vissza. Ezzel el is nyom az álom.

Reggel van. Kivonszolom magam a fürdőbe és kicsit rendbe szedem magam.

Mar Outfit-em ⬇ ⬇

Mai sminkem ⬇ ⬇

Plusz egy fekete matt rúzs. Csak a szokásos. A mai nap sem igérkezik másnak mint a többi. Sok vendég mindegyik fecseg, én meg marhára unom magam. Ahogy kilépek a szalonból Derek áll előttem.
-Hogy én miért nem lepődök meg.. -suttogom
-Hahaha nagyon vicces. Tudtam hogy itt leszel.-mosolygott büszkén magára.
-Vajon honnan? Hagyj békén már nem érzék irántad semmit! -hazudom mint a vízfolyás.
Tudom hogy hallja a szívverésem, így könnyen kiderülne hogy hazudom, de már megtanultam kontrollálni azt.
-Én...én ...- hála az égnek hogy bevette.
-Viszlát Derek! -elforduluk és elsietek.
Egy könnycsepp szántja végig az arcom, és a szívem is kihagy egy ütemet. Eddig bírtam, reménykedem benne hogy ezt már nem hallja. Csendben halkan sírok amíg haza nem érek. Neki támaszkodom az ajtónak háttal és lecsúszok a földre, sírni kezdek. A könnyeim patakokban folynak arcomról. Egy percre se állnak meg. Csak azért mondtam ezt Dereknek mert azt akarom hogy ne legyen értelme megkeresnie engem. Remélem haza megy és éli az életét. Nagyon fájt ezt tenni. Derek bevésődött nekem, de így talán egyszer le tudom zárni.

5 hónappal később

Odakint dörög és villámlik. Bennem is egy hatalmas vihar dúl. Amely nem akar soha megállni. Nagyon rossz Derek nélkül. Minden egyes nap gondolok rá. Nem tudok nélküle élni, szinte már megbolondulok a hiányába. Elhatározom hogy haza megyek, szólok anyának.

Már a repülőn ülök. Most szállunk le. Anya eljön értem a reptérre. Ahogy leszállok meg is látom anyát. Odafutok hozzá és ő sírva borul nyakamba. Bármilyen rosszul váltunk el, attól még szeretem őt. Megindulunk haza, de szólok neki hogy engem Dereknél tegyen ki. Eleinte nem akar, de a végén csak kitesz Dereknél. Az ajtaja előtt állok és bekopogok. Derek azonnal ajtót nyit és már majdnem sírva a nyakamba borul. Én viszont el is sírom magam. Egy "Szia ,, hagyja el a szám az övét is. Hamar a számra tapasztja puha ajkait. Annyira hiányzott már lágy, gyengéd de mégis vad csókja.
-Hogy hogy itt vagy? -érdeklődik csillogó szemekkel.
-Hiányoztál..-még nagyobb vigyor terül el arcán.
-Látogatóba jöttem, három nap múlva megyek vissza.-a mosoly lehervad arcáról. Így folytatom.
-De maradhatok még egy kicsit ha gondolod.-mosolyodom el.
Hevesen bólogatni kezd.
-Szeretlek.-jön közelebb és lágy csókot lehel ajkaimra.
-Én is morcos farkasom.-kuncogom el magam.
-De nekem mennem kell, még a többieknek is köszönöm kell.-bólint egyet majd kikísér.
Elindulok a közelben lakó Vivihez és Liamhoz. Kopogok és Liam nyit ajtót. Azonnal hatalmas karjai közé zár. Majd miután jól megölelgetett behív. Ekkor Vivi is megölel, beszélünk egy kicsit. De hamar tovább indulok Annehoz. Utána pedig Anyáékhoz.