Tükörkép

A meglepetès

Reggel 7 órakor Bella ébresztőórája megszólalt egy iskolai holmikkal telepakolt kartondobozban.A szoba egyik sarkában volt elhelyezve az ágy,amiről nagy csattanással a földre zuhant az rajta lévő takaró kupac,amiből egy tinédzser lány mászott elő.Kezével kisöpörte a szemébe lógó vörös tincseit,felült és a hátát nekitámasztotta az ágyának.Körülnézett a dobozokkal teli helyiségben,majd néhány másodperc múlva ráeszmélt,hogy az új szobájában van.Belenézett az ágya mellett álló régi tükörbe, amire a költözés során bukkant a padláson és mivel pont illett az új bútoraihoz(amik most még dobozokban voltak)úgy döntött,hogy magával hozza.Végigmérte a tükörképét,ahogy egy bő pólóban, szanaszét álló hajjal ül a padlón és ez megadta neki a motivációt ahoz,hogy feltápászkodjon és elmenjen a fürdőszobába,ahonnan csak fél óra múlva került elő.Akkorra már vörös fürtjei laza kontyba voltak feltűzve,az arcán egy kevés smink volt,amivel eltűntette a szeme alatt húzódó sötét karikákat.A fekete bő szabású pólóját egy fehér ujjatlanra cserélt ,ami szinte világított a napbarnította bőrén,és hozzá egy égkék színű szoknyát választott.Letrappolt a lépcsőn és elindult a konyha felé,ahonnan édesanyja halk dudorászása szűrődött ki.

-Szia kicsim!-köszöntötte vidáman a lányát Mrs. Graham, miközben egy dobozból poharakat pakolt elő,amiket egy fehér üvegajtós szekrénybe helyezett.-Miért nem alszol még?Hiszen még csak fél 9 van.

-A tegnap érkezett dobozokban volt az ébresztőórám.-felelt unottan,miközben a konyhában található szekrények ajtaját nyitogatta.-Hol vannak a müzlistálak?-kérdezte Mrs. Grahamat és egy újabb ajtót kinyitott.

-Baloldalt alul,-felelte-és mellette van a müzlid is.-egészítetted ki magát.

Benyúlt a szekrénybe és elő vett egy fehér tálat ,és egy doboz reggelizőpelyhet.Letette őket a konyha pultra,majd a hűtőhöz lépett,amiből pedig egy doboz tejet vett elő.A tálba öntött a csokis gabonapelyből,majd egy keveset a tejből is.

-Hol van a mikró?-fordult ismét az anyja felé.

-A hűtő melletti beépített szekrényben.-szólalt meg a háta mögött egy mély férfi hang.

Bella megfordult és egy magas,sötét hajú úriemberrel találta magát szembe,aki egy szürke öltöny viselt sötétkék farmerrel.

-Mikor jöttél meg?-vonta kérdőre az apját.

-Neked is jó reggelt Bella.-mondta válasz helyett.-Késő este értem csak haza,kicsit elhúzódott a forgatás.Gondoltam már alszol,úgyhogy nem mentem be hozzád.Összedobnál nekem egy pirítóst?Hoztam kenyeret a boltból.-mutatott fel egy zacskó kenyeret.

-Persze,add csak ide.-Bella betette a mikróba a saját tálját,majd nekiállt felszeletelni a kenyeret,amit aztán a pirítóba tett.-Vajjal vagy margarinnal kéred?-lépett oda ismét a hűtőhöz.

Mr. Graham már a bárpultnál ült és az újságot olvasgatta.

-Vajjal ha kérhetném-válaszolt felsem nézve a cikkből.

Bella elkészítette a pirítóst és kivette a mikróból a müzlijét,majd leűlt az apja mellé.

-Hogy haladsz az új filmeddel?-kezdte el faggatni az apját.

-Sajnos most egy kicsit megakadtunk,mivel az egyik dublőr eltörte a kulcscsontját,úgyhogy azt a jelenetetet 4 hét múlva tudjuk majd csak újravenni.-beleharapott a pirítósába,majd így folyatta:-Jut eszembe!Van egy szerep ami pont neked való lenne.-és mielőtt Bella közbevághatott volna,sietve hozzátette.-Csak gondold át,rendben?

-Rendben.- bólintott rá,bár magában már réges-rég elhatározta,hogy a válasza 'Nem.' lesz.

Bella kisebb korában rengeteg az apja által rendezett filmekben játszott,de 12 éves kora óta a tanulás és a foci edzések miatt nem vállat már szerepeket.

-Elmegyek bevásárolni,mert délutánra áthívtam néhány szomszédot sütizni.-mondta Mrs.Graham és becsukta maga mögött a bejárati ajtót.

Mr. Smith hallotta ahogy a felesége beindítja az autót,majd elhajt.Letette az újságot és Bella felé fordult.

-Tudod jövő hétfőn lesz a huszadika házassági évfordulónk.

-Tudom.-válaszolta Bella.-Hová viszed el anyát vacsorázni?-kérdezte és bevett egy falatot a szájába,amíg a válaszra várt.

-Bulgáriaiába.

Nem sok híjjá volt,hogy Bella nem köpte le az apját.

-Mond ,hogy ez csak az egyik helyi étterem neve.-mondta reménykedve,miközben a száját törölgette egy szalvétával.

-Gondoltam idén valami nagyobb ajándékkal lepem meg és mivel mindig azt mondogatta,hogy mennyire szeretne egyszer elmenni Bulgáriába,ezért kézenfekvő ötletnek tűnt,hiszen évek óta nem voltunk kettesben-magyarázta Mr. Smith.

-Nem akarok önzőnek tűnni,de azt ugye nem gondolod,hogy itt hagysz engem egy városban,ahol még egy boltba se találok oda anélkül, hogy útközben minimum 2-szer el ne tévednék.Sajnálom,hogy mindig a nyakatokon lógok de..-Mr. Smith védekezően felemelte a kezét.

-Már gondolkodtam ezen a problémán és holnap fel fogom hívni Sophie édesanyját és megbeszélem vele,hogy náluk lehess addig.

Sophie és Bella kiskoruk óta elválaszthatatlanok voltak,és ezért is volt Bellának nagyon nehéz a Párizsiból való költözés.Bár így is naponta beszéltek Messengeren és videóchateltek órákat,de az mégsem volt ugyanaz...

Bella szívét a tudattól,hogy jövő héten újra Párizsban lehet jóleső bizsergés járta át.Aztán hírtelen leesett neki,hogy pár perccel ezelőtt írta meg neki Sophie,hogy a vakáció utolsó hetét Amerikába tölti az unokatestvérénél.A következő hét pedig az utolsó volt a vakációból.Bella arcára fagyott a mosoly,ami valószínűleg Mr. Smithnek is feltűnt,mivel aggódva megkérdezte:-Mi a baj?

-Sophie a jövő héten Amerikába utazik.

Ezután öt perces csönd állt be a beszélgetésbe,ami alatt Mr. Smith azon gondolkozott,hogy hogyan tudná orvosolni ezt a problémát,de mivel semmi más ésszerű megoldást nem talált kimondta,amire gondolt.

-Sajnálom Bella,de akkor nincs más megoldás minthogy elviszlek addig téged Mirandához.

-Azt már nem!Biztosíthatlak róla ,hogy azalatt az idő alatt,amíg ti a Bulgár tengerparton sütkéreztek,addig én nem fogok annál a boszorkánynál sínylődni!-kelt ki magából Bella.

-Először is ne nevezd őt boszorkánynak.-emelte fel a hangját Mr. Smith.

-Ha nem az ,akkor mégis miért váltál el tőle?-vonta kérdőre az apját.

-Ezt már ezerszer megbeszéltük.Kérlek szépen ülj le és beszéljük meg normálisan.

Bella meglepődve tapasztalat,hogy csakugyan talpon van,úgyhogy vissza ült a székre,vett egy mély levegőt és megkérdezte:-Mennyi időről lenne szó?

-1 hétről.-mondta Mr.Smith alig halhatóan.

Bella újra felpattant ám ezúttal felrohant a szobájába és magára zárta az ajtaját.

Mr. Smith várt egy kicsit, majd utána ment és bekopogott az ajtaján.

-Bemehetek?-kérdezte kedvesen.

-Gyere.-érkezett a válasz az ajtó túloldaláról.

Mr. Smith lenyomta a kilincset, ám az ajtó nem engedett.

-Légy szíves nyisd ki az ajtót Bella.-mondta.Hallotta,ahogy elfordult a kulcs és az ajtó kinyillott.Bella leűlt az ágya szélére.

-Leülhetek?-kérdezte Mr. Smith, az ágy mellett állva.Bella bólintott.Letelepedett a lánya mellé és maga alá húzta a jobb lábát.

-Akkor mond meg te, hogy mi legyen.Ha gondolod, akkor a hétvégén elmegyünk és bevásárolunk neked, egy hétre elég kaját.-mosolyodott el Mr. Smith.

-Rendben!Plusz 2 bónusz könyvet szeretnék.-kezdett el Bella alkudozni.

-Legyen-nyújtotta jobb kezét Bella felé,aki belecsapott.