Just hold on !

Prológus

A divat nagyba befolyásolja az életemet.

Apám Anglia egyik legjobb divatcégének feje.

E miatt is járok én a Szent Erzsébet Alapítványi iskolába ami bár jó suli mégsem az én világom.

Nem szeretem a sok kis ficsúrt akik a szüleik pénzével flancolnak aztán azt se tudják , hogy kell megfogni a seprű nyelét.

Sokan hiszik azt , hogy a híres Harold Edward Styles is ilyen.

Pedig nem vagyok ; sosem kellet nélkülöznöm semmit de ha valamit feleslegesnek talált apám azt sosem vette meg.

Már belátom , hogy igaza volt.

Péntek van azaz indulnom kellene suliba.

Magamra kapom a kabátom felkapom a táskám és elindulok.

A sok kocsi az iskola parkolójában áll.

Én gyalog érkeztem mint jó időben mindig szeretek sétálni mindig kitisztítja a fejem.

Az iskolámmal majdnem szemben lévő gimnáziumot nézem.

A tengernyi tinit ahogy nevetgélve mennek befele a iskolájukba és azt kívánom bárcsak egy lehetnék én is közülük.

Bár ne kéne megfelelnem mindenféle előírásnak az miatt aki vagyok.

Egy kis csoport fiú fut a suli felé nevetve.

Jó idő lévén csak egy lenge halásznadrág és póló van rajtuk.

Magamra nézve tudom kitűnnék közülük rajtam egy hosszú bársony nadrág ing öltöny és nyakkendő van mint általában.

Besietek az iskola ajtaján.

A napom ismét gyorsan eltelt.

Csak a szokásos matek felelés amit a mai napon megúsztam , a nagyképű cicababák és kandúrjaik tették a fejüket.

Mint mindig.

Hazafelé mentet ismét láttam azokat a fiúkat akiket reggel is.

Zenét hallgatva nagy hanggal sétáltak az út másik oldalán.

Az egyik fiú a tengerkék szemeivel felem pillantott és elmosolyodott.

Szép volt a mosolya nem is tudom mihez hasonlíthatnám.

Szép volt, mindenki tudta , hogy meleg vagyok sosem titkoltam.

Ez néha az öltözködésemen is meglátszott.

Sokszor hordtam lányos színeket, mert tetszettek.

A kis csapat idővel elfordult egy másik kis utcára én meg hazabaktattam az elit környék elit házakkal elit emberekkel.

Nem szerettem az itt élő embereket.

A lakásunkba belépve Lotti a bejárónő köszöntött mosolyogva.

-Szia Harry! Milyen napod volt?-mosolygott kedvesen a 26 éves lány.

Nagyon szeretem őt ő az egyetlen ebben a házban aki tegez.

-Szia Lotti. Ugyan olyan mint a többi sok nagyképű unalmas ember- nevettem fel keserűen.

Arcán láttam a megértést, felsétáltam az emeletre a szobámba.

Eldőltem a kényelmes ágyon.

Elbólintottam.

Fél öt fele mikor fel ébredtem az jutott eszembe lesétálok a pár utcányira lévő kis parkba.