Szösszenetek

Logan

A füzetembe jegyzetelve ültem a történelem órán, mikor valami olyan dolog ütötte meg a fülem, amit nem hagyhattam szó nélkül.

- Logan professzor! - csaptam fel a kezem.

- Igen? - fordult hátra fél szemöldökét felvonva.

- Nem értek egyet - mondtam ki kertelés nélkül, mire az osztályban mindenki sutyorogni kezdett és engem nézett. - Úgy értem, a felvetés maga nem helytelen, viszont...

- Óra után maradj itt és megvitatjuk - szakított félbe és visszafordult a táblához, teljesen figyelmenkívül hagyva engem. Frusztráltan sóhajtottam egyet és tovább jegyzeteltem a füzetembe egészen addig amíg ki nem csengettek.

Mindenki összepakolt és kiment a terembõl, csak én maradtam ott a Farkassal. A füzetemet szorongatva sétáltam hozzá, majd azt levágva az asztalra keltettem fel a figyelmét.

- Tanár úr én... - kezdtem volna bele, de ô abban a pillanatban lecsapta mind a két tenyerét az asztallapra mind a két oldalamon így ô és a fa bútor közé szorultam.

- Eddig soha, senki nem javított ki vagy kérdõjelezett meg - mondta és veszélyesen közel hajolt az arcomhoz.

- Én...

- Ne! - szólt rám élesen, majd egy morgás szerű hangot hallatott. - Ezt nem fogom annyiban hagyni - hajolt még közelebb, majd a következõ pillanatban a nyakamba csókolt, mire levegő után kaptam.

- Prof...

- Logan - mondta majd folytatta, amit elkezdett.

Ajkai a nyakam hintették be apró csókokkal, míg kezei egyre feljebb és feljebb tolták az amúgy is rövid szoknyámat a combmon.

- Logan - vezettem ujjaim sűrű, barna hajába, mikor elért a combtövemhez. A szemembe nézett, majd megcsókolt vadul, szenvedélyesen, sokkal jobb volt, mint amilyennek képzeltem. Kezei a combjaim alá csúsztatta, majd felültetett az asztalra, én azonnal szét tettem a lábaim és folytattuk, amit elkezdtünk. Én sem tudtam sokáig uralkodni magamon, elkezdtem lerángatni róla a pólóját, amit egy mosollyal díjjazott.

Teljesen bele feletkeztünk a pillanatba, nem törõdtünk semmi mással csak egymással. Még csak fél sem merült bennem, hogy lebukhatunk, csak azt akartam, hogy sose érjen véget.

- Logan, én megértem, hogy elég szélsõséges módszerei vannak a tanításban, de mindennek van határa - gurult be a terembe Xavier professzor.

- Nem volt ellenére - mondta Logan féloldalas mosollyal. - Igaz? - nézett rám és pimasz fény csillant mogyoró szín szemeiben.

- I... Igen - dadogtam, miközben próbáltam rendbe szedni magam.

- A szobámban várj meg! - súgta a fülembe. - Menj! - beccentett az ajtó felé, mire remegõ lábakkal indultam el abba az irányba. Imádom a történelmet.