Brandonnal a régi istálló padlásán feküdtünk. Megint kimerülten,mint minden hétvégén. A péntek estéket mindig itt töltjük, vigyázva a kiváncsi tekintetektől,beülünk Brandon furgonjába és kihajtunk ide a város szélére,ahol remgeteg elhagyatott pajta és régi angolkori bútorzatú házak. Brandonnal azt terveztük,hogy főiskola után ide költözünk. Kevésbé olyan zajos,mint a belváros,bár mi egy sokkal kissebb városban lakunk New Yorkhoz,Hollywoodhoz vagy akár Londonhoz képest. Minden szombat reggel, Brandonnal elmegyünk fel a hegyre,hiszen onnan a legcsodálatosabb a napfelkelte. ahogy a hajnal napsugarai ráragyog az átbulizott éjszakai városra. A legszebben a régi nagy óratornyot világítja meg. Innen a furgon utánfutójából,Brandon izomtól "duzzadó" karjai között éreztem a legbiztonságosabb helyet a világon. Most ahogy a padláson fekszünk, megint arról álmodozom,hogy holnap a szokásos helyen fogunk lenni......
YOU ARE READING
Feledhetetlen
Romance....már 3 éve távozott el tőlünk. félek tán még magamnak is bevallani, de egy őrült vagyok.3 éve járok pszichológushoz de semmi sem hat. ugyanazok a rémálmok ugyanahoz a helyhez kötődve. sajnálom anyáékat. anyáék azok,akik bármit megtettek volna érd...
