Book of Reality (Befejezett)

7. Fejezet

Épp a könyvem hatodik fejezetének értelmezésével vagyok elfoglalva, mikor is kivágódik a kunyhó ajtaja. Először azt hiszem, csak a szél volt az, nem ez lenne az első eset, de mikor meghallok egy ideges, mély – mégis kellemes – férfihangot, oda kapom én is a fejem.
- Baj van, nagy baj! – Értetlenül pillantok JongDaere, de ő csak aggodalmas pillantásokkal méregeti HaNeult.
- És meg osztod velünk is, hogy mi a baj? – szólok közbe illetlenül, nem épp szép hangnemben.
- el kell tűnnötök – feleli, majd fordulna is sarkon, hogy lelépjen, de elkapom a karját.
- Na, azt már nem! Most szépen leülsz ide, és elmagyarázod, hogy mi van – vonszolom beljebb Chent, de HaNeul megállít.
- Erre nincs időnk. JongDae is megmondta el kell innen tűnnünk – aggodalmaskodik fogadott húgom is.
- Értem én, hogy fontos eltűnni innen, de ha nem bíztok meg bennem és mindent harapófogóval kell kiszedni belőletek, nem tudok segíteni! – Fakadok ki, ők meg csak értetlenül pislognak rám. – Mi az nem láttatok még harapó fogót? Aish, persze, hogy nem... - motyogom keserűen kuncogva. – És én még azt hittem az otthoni munkám stresszes.
- Stre-stre... Mi? – Kérdi Chen. Komolyan ennyi jött le?
- Nem ez a lényeg! Miért kell elmennünk?
- Épp ez az, mennetek! Tudják, hogy ketten vagytok! – Kezd kiabálni Chen is.
- Mi? – lepődünk meg HaNeullel egyszerre.
- Láttak titeket, amikor a kis tervedet szövögetted. Láttak titeket velem! – Mondja, és a hangja egyre hangosabb, ahogy a mondat vége felé közeledik.
- Oh, szóval az én hibám? – Akadok ki.
- Miért ki másé lenne? – Fordul teljes testével felém JongDae és harminc centiről sziszeg az arcomba, majd mintha a cica vitte volna el a nyelvünket, meredünk egymásra hangosan szuszogva, majd mindkettőnkből egyszerre szakadnak ki a szebbnél szebb jelzők. Gyanítom, én többet tudok.
- Elég! – Kiáltja el magát HaNeul is, mire a torkomon akadnak a szavak. Amióta csak itt vagyok, most hallom először, hogy felemeli a hangját. És, hát. Megijedtem. A bátyjának is van hangja, de ez a lány, elképesztő! – Nem hinném, hogy vitatkoznunk kéne. Chen, te most ülj le, és mond el mit láttak, és mennyit, SunHee, te meg nyugodj meg, kitalálunk valamit, eddig is sikerült, ezután is menni fog. – HaNeul olyan határozottan utasít minket, hogy eszünkbe sem jut ellenkezni, tesszük, amit mond.
- Chen – ismételgeti JongDae a tőlem kapott becenevet. – Soha nem fogom megérteni, miért nevezel így – mosolyog (!) rám.
- Én sem – motyogom, míg Chen belekezd a mondandójába.
- Láttak minket két napja a piacnál. Nem látták pontosan, kikkel voltál, de azt igen, hogy te voltál. Legalábbis azt mondják, nagy esély van rá, hogy állításommal ellentétben, még mindig Hanjangban vagy.
- Szóval nem biztosak benne, hogy a húgodat látták?
- Nem, de nem fogják feladni, meg fognak keresni titeket, és akkor ...
- SunHee is bajba kerül miattam és... És te is? – szipog fel a lány.
- Nem, azt nem hagyom – fordulok oda hozzá. – Van megoldás, mindig van...
- Örülök, hogy ilyen pozitív vagy, de nem menekülhetünk az idők végezetéig! – csattan fel a lány, könnyeivel küszködve.
- És nem is fogunk! Kell nekik valaki, aki látott, de nem tudja hol vagy. És nektek is kell valaki, aki így van ezzel! Ha JongDae elvisz engem a palotába, akkor én elmondhatom, hogy engem láttak vele, meg egy árussal és, hogy nem tudtam, hogy ki vagy.
- És ha megkérdezik, hol vagyok, mit mondasz?
- Az igazat. Azt, hogy nem tudom.
- De, de...
- Igen, ez azt jelenti, hogy el kell menned innen, egy olyan helyre, amiről tudom, merre van, de nem tudom pontosan hol, hogy, ha kijöttem a palotából megtaláljalak.
- És utána? – Kérdez közbe Chen.
- Az lenne a legegyszerűbb, ha elhagynánk a fővárost, de gyanítom, amíg te itt vagy, addig ez nem lehetséges. Te pedig nem jöhetsz el, szóval... Meghúzzuk magunkat valahol, meglátjuk, mi lesz a lázadók ügyéből, és utána döntünk. – Magyarázom, és megerősítés képpen még bólintok is a végén. Bár ezzel inkább magamat győzködöm, nem őket.
- Ezt, nem teheted meg értünk – kezdi HaNeul, de bátyja leinti.
- Nincs más tervünk, és így békén hagynak minket egy darabig.
- És mi lesz SunHeevel? Mi van, ha SeungHo őt is ott akarja majd tartani?
- Ugyan – legyintek. – Néztél te magadra mostanában? Ha olyan nők vannak az udvarában, mint te, akkor én maximum cselédnek lennék jó, de nem szeretek takarítani, szóval ez is kiesett – kuncogom el a végét, hogy oldjam a feszült hangulatot. HaNeul csak sóhajt egyet, majd rábólint az ügyre. S még Chen ellenőrzi a kinti dolgokat, megbeszéljük, merre megy a húga, én pedig átöltözöm.
- Kész is vagyok – lépek ki a kunyhóból és JongDae mellé sétálok. – Mehetünk? – kérdezem, az engem leplezetlenül bámuló férfit, aki csak egy elégedett hümmögéssel nyugtázza a látottakat, majd HaNeul felé fordul, hogy elbúcsúzzon.
- SunHee, biztos nem lesz baj? – lépe elém a lány.
- Biztos – mosolygok rá, és remélem, elhiszi, azt, amiben még én sem hiszek. Csak sikerüljön a terv, és a fejem is maradjon a nyakamon! – Vigyázz magadra! – Ölelem szorosan magamhoz a fiatal lányt, majd hátrálva egy lépést nézek várakozóan JongDaera. a férfi csak bólint és elindul valamerre, gondolom a palotába, így hát mélyet sóhajtva követni kezdem, néha-néha hátra pillantva a szintén útnak induló HaNeulre. Ha nekem ilyen nehéz elengednem, ilyen bizonytalan időben, bele se merek gondolni mit, érezhet Chen. De hiába pillantok a mellettem sétáló férfi arcára, semmilyen érzelmet nem látok rajta. Jól titkolja a gondolatait, nem hiába, katona.
- Tudod – pillant rám hírtelen -, tévedtél. – Mondja halványan mosolyogva.
- Eh? Miben?
- Igen is csinos vagy – suttogja, majd megszaporázza lépteit, mielőtt még bármit is mondhatnék.
- Hé! Várj, nem tudok ilyen gyorsan menni – kapok észbe én is és sietek utána, igyekezvén figyelmen kívül hagyni szavai hatására kipirult arcomat.

****
Helló! Hát igen, jól érzitek kicsit válságba kerültem ezzel a ficivel kapcsolatban, és kezdtem azt hinni, kicsit nagy fába vágtam a fejszémet, de csak sikerült túllendülnöm ezen a kis akadályon. Nos, egyre izgalmasabb lesz a történet. Vajon mi lesz HaNeullel egyedül? Mi lesz SunHeevel a palotában, és mi lesz Chennel? És vajon mi lesz, ha eljön a perc, hogy SunHeenek haza kell mennie? Maradjatok velem a folytatásnál, és megtudjátok;) !