Mixed (Befejezett)

Halál

Itt az új fejezet! 

Bocsi, hogy sokat kellett rá várni. Őszintén szólva nem tartom túl nagy számnak ezt a részt, de azért remélem tetszik. :)

Etna volt az első, aki visszanyerte a lélekjelenlétét és képes volt megszólalni. Szemeit le sem bírta venni a vérvörös pocsolyáról, ami egyre csak nőtt. A folyadék alattomosan és lassan haladt. Bele folyt a repedésekbe is, örökre beszennyezve az épületet. 

A szúrós, fémes szag hamar átjárta a helyiséget. 

- Mi történt? 

Marcus az ajtó felé indult, de Denis megragadta a nadrágja szárát és erősen belemarkolt a férfi lábába.

- El kell torlaszolni az ajtót! - üvöltötte a fiatal fiú. - Ez... Ezek... Nem emberek. 

- Ez valami idióta vicc? Ti voltatok itt pár órája is - morogta Etna, amint felismerte a fiút. Hangja remegett és egy kicsit megbicsaklott. Magát is próbálta meggyőzni, hogy az előtte lejátszódó jelenet nem valódi. Ám valahogy kételkedett benne, hogy a fiú ilyen jó színész volna. Ezt a fajta rettegést nem lehet megjátszani. Vagy mégis? - A világítást is ti rontottátok el? 

- Nem. Nem viccelek. Megtámadott minket az az izé... Az erdőből jött ki... Többen is vannak. Elkapta Bruno-t, aztán Ben-t is - visította kétségbeesetten. - Kérlek! Hinnetek kell nekem!

A többiek összezavarodottan pillantottak össze. Izzy ökölbe szorította a kezeit. Erdőből? - gondolta. Ő is érzett valami furát, amikor ide felé tartott. De ez lehetetlen. Szörnyek nem léteznek. Ezen a világon nincs nagyobb szörnyeteg az embereknél és most éppen velük van összezárva. 

- Ugyan már. Ez csak poszttraumás stressz vagy minek hívják. Képzelődtél. Most kimegyek és körül nézek, bárki is tette ezt már biztos elhúzta a csíkot. Berezelt a tettétől és már árkon bokron túl van - magyarázza Marc és előre lépett egyet. 

- NE! - kiabálta Denis és még erősebben szorította a pasas lábát. Marcus türelme kezdett véges lenni. A srác félt, ez látszott rajta. Ám ő aztán nem hisz a szörnyekben. A következő meg az lesz, hogy a húsvéti nyuszi is létezik...

Xavier kifújta az eddig benntartott lélegzetét és oda térdelt a vérző fiúhoz, akiről egészen eddig meg is feledkeztek. Julian már rég eszméletét vesztette és csupán gyengén lélegzett. Bőre egészen elhalványodott, szinte áttetszővé vált. A szőke fiú felhúzta a ruháját és látta, ahogy a sebből ömlik a vér. A sérülés súlyos volt. Súlyosabb, mint amivel kezdeni tudott volna valamit. Ezt muszáj volna összevarrni, különben a másik hamarosan elvérzik. A sebtől, fekete véraláfutások vezettek szerte a srác bőrén. A kusza csíkok egyre feljebb merészkedtek.

Olyan volt, mintha valami fertőzést is elkapott volna. Xav lekapta magáról a pulóverét és a sérüléshez szorítva próbálta enyhíteni a vérzést, úgy ahogy a filmekben is látta. Nem értett az orvosláshoz, nem tudott sokat tenni. Viszont azt nem fogja hagyni, hogy valaki a szeme láttára haljon meg. Tök mindegy, hogy mi történt ezt nem hagyhatja. 

- Hívni kell a mentőket - nézett hátra a nővérére. A fiatal nő döbbenten és sápadtan nézte a földön heverőt. Most tudatosult benne, hogy ez az egész valóban komoly. A testvére hangjára összerezzent. Kicsit szétestetnek tűnt, de nem volt vele egyedül. Erősebben rá markolt zseblámpára, aztán letette a pultra. A kevés fény ijesztő összhatást keltett. Mindenki arcát féli árnyék fedte. Elővette a zsebéből a mobilt és tárcsázott, ám nem történt semmi. A mobil pittyegett és a hívás abba marad. Elemelte a készüléket a fülétől és némán meredt rá.