Oswald szorosan össze volt kötözve. Mozdulni sem bírt. Halálra vájt arccal és kikerekedett szemekkel nézte, ahogyan Ed - a legjobb barátja, az ember, akit ezen a Földön mindenkinél jobban szeretett -, vérfagyasztó mosolyával fölé hajol, egy pisztolyt szorongatva a kezében.
Oswald érezte, hogy valami nincs rendben. Érezte és tudta is, hiszen Isabella kocsijának maradványain ücsörgött épp, várva a halálos ítéletet, amit Ed kiszabott rá.
Látta a dühöt a férfi szemében. Látta a megvetést, látta, mennyire szeretne belerepíteni egy golyót a fejébe...
Megbánta, mindent megbánt abban a percben. Azt a hajthatatlan vérét, a forrófejűségét, azt a pillanatot, amikor kiadta a parancsot Gabe-nek hogy megbuherálja a nő kocsiját... De már késő volt a sajnálkozásra. Túl késő.
Nem tudott mást, mint várni. És sírni. Tudta, hogy a sírás gyengeség, hogy erősnek kellene maradnia, de alig bírta visszatartani a mellkasából feltörni akaró zokogást.
Szereti Edet. Egek, annyira szereti...
De önmagát gyűlöli. Gyűlöli azért, amit tett.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ed elégedetten nézte Oswaldot. A meggyötört arcát, szenvedésben úszó szemeit... Ezt akarta látni. Igen, pontosan ezt az arcot szerette volna annyira látni.
Gotham királya nem volt már Gotham királya többé, sőt minden bizonnyal már a polgármestere sem. Csak egy összetört férfi. Egy összetört férfi, aki most visszakapja amit adott: a fájdalmat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Oh, Ozzie... - suttogta neki.
Egy pillanatig gyönyörködött még abban az ijedt, csillogó fényben, amely a megkötözött férfi szemeiben villant meg, aztán folytatta.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
