Átlagos élet? Nem éppen ~Befejezett~

22. rész

Annenál nem történt semmi érdekes, igazából csak kibékültünk és meséltünk az elmúlt időszak történéseiről. Viszonylag hamar tovább is állok.

Most lépek be anyáékhoz. Daved a szobájában van ezért bemegyek hozzá. Az ágyán ül és olvas? Mi történhetet vele?
-Kop-kop.-adom ki a hangot.
-Maya hát te?-áll fel és ölel meg.
-Gondoltam hazajövök egy kicsit.-ölelem szorosan magamhoz.
-Szóval nem maradsz?..-lazít szorításán.
-Nem lehet Daved, nekem ott van munkám és új életem.-halkulok el a mondat végén.
-Oh értem szóval új élet? Miért a régi nem volt elég jó?-emeli fel a hangját.
-Nem úgy értettem én csak...-gondolkozom mit is mondjak.
-Te csak?-vág közbe.-Á hagyjuk.-rohan ki dühösen.
-Daved várj!-kiáltok utána.
Lemegyek, a konyhában anya fogad. Leülök vele szembe. Elém rak egy bögre teát.
-Mi történt? Nem volt ilyen..-nézek anyára.
-Tudod miután elmentél szüksége lett volna rád és most dühös egy kicsit.-hajtja le anya a fejét.
-De miben lett volna rám szüksége? Hisz olyan ügyes és talpra esett amilyen én soha nem leszek.-nézek a teámra.
-Tudod a vérfarkas dolgot is egyedül oldotta meg, hiszen miután elmentél Derek sem volt önmaga, ő sem tudott neki segíteni. Meg hát tetszett, tetszik neki egy lány de nem tudja mit csináljon, és hát tudod hogy ciki a szülőkkel erről beszélni.-emeli fel anya a tekintetét.
- Az én öcsémnek tényleg segítségre lett volna szüksége?-anya csak egy aprót bólint.
-Ó istenem  hogy ezt mennyire elszúrtam.-csapok a homlokomra.
Felállok és már indulok is Daved után. Tudom hova ment. Ismerem annyira hogy tudom a kedvenc helyére ment, és természetesen az illatát is érzem. Ami arról is árulkodik nekem hogy dühös, nagyon is. A lehető leggyorsabban közelítem meg az erdő szélén lévő tisztást. Tényleg szép hely, viszont nem túl nagy. Hamar megtalálom Davedet. A kedvenc helyén van. Épp egy fát zúz szét.
-Hé elég lesz!-próbálom lefogni.
-Hagyj béken.-lök el magától.
-Anya mondta hogy mi volt, én tényleg sajnálom. Sajnálom hogy nem voltam melletted amikor szükséged lett volna rám. Sajnálom hogy egyedül hagytalak ezzel az egésszel. Tényleg nagyon sajnálom.-csuklik el a hangom.
Egy könnycsepp gördül le az arcomon. Hátat fordítok és elfutok. Egyszercsak előttem terem a legutáltabb személy, Alison Argent.
-Argent.-"köszöntöm,,.
-Hart-válaszol.
-Mit keresel itt Argent?-érdeklődöm.
-Ezt én is kérdezhetném. Mivan ápolni kell a kis öcsi lelkét?-gügyög.
-Nem. De te húzz a fenébe.-lép mellém Daved.
-Jaj nehogy már megijedjek megjelent a kis taknyos.-gúnyolódik.
Daveden látom hogy mérges és kész neki ugrani Argentnek. Elé teszem a kezem.
-Nem csak ők vannak itt.-lép elő Derek utána Anya, Anne, Liam és Vivi is.
-Jaj ne itt az egész falka. Ja bocs csak valami olyasmi mert egy falkában nem fér meg 3 alfa.-fejezi be mondandóját.
-Ebbeb a falkába megfér 3 alfa.-válaszolom.
Ahogy elnézem, meg ahogy érzem Allison kezdi átértékelni a helyzetet. Átváltozom és felé kezdek futni, ő is felém kezd futni. Mikor elé érek visszaváltozom és átcsúszok a lába között ő pedig tovább fut. Amíg el nem tűnt a szemünk elől, ami nem egyszerű.