Tehát most éppen irodalom házidolgozatot kéne írnom Pilinszkyről, de megláttam a konyhában a címben említett lényt...
Tudtátok, hogy a kukorica és a gránátalma szegről végre rokonok?! Én is csak most jöttem rá!
Nézzük rokonságuk legfőbb okait:
1. Biológiailag mindkettő növény, és a földből nő.
2. Mindkettő komoly védőfelszereléssel rendelkezik, a kukoricát előszőr a levelei, majd a csuhája védi, ami a föld egyik legádázabb teremtménye, hiszen még akkor is marad belőle a lényeges, finom részen, amikor már a 25 ezredik szálát is lekapartam. Szörnyű. Ha pedig megfigyelitek, a gránátalma magocskáit is egészen hasonló, fehér, gonosz hártya védi, amit mindegy meddig kaparsz, úgy is marad belőle.
3. A legjobb felhasználási módszerük: mag formájában. Mivel az előbb a kukoricával kezdtem, most részesüljön előnyben a gránátalma. Hosszú, fárasztó procedúra hozza meg csak a kívánt eredményt, azaz a magocskák tálba helyezését, amihez minimum 4 szilviát kell feláldozni, nem is beszélve arról, hogy mindenhova jut a csodálatos vörös kis pettyekből, amit harc közben ereszt, főleg a pólónkra. De azért megéri. Na most a kukorica. Szerencsére a gyártók túl jártak az eszén, hiszen megkönnyítik dolgunkat azzal, hogy zacskóba helyezik, és csak be kell dobni a mikróba. NA persze nem olyan egyszerű ez sem... Mi van ha felrobban? Vagy nem pattog ki? Katasztrófa. De mondok tragikusabbat is...egyszer a mikrónk feladta a küzdelmet pattogatott kukorica készítés közben. Se szó se beszéd, leállt. Az ok máig ismeretlen, talán csak a szerelő tudja, de biztos, hogy a kukorica volt a tettes. Tehát se ő, se a gránátalma nem adja magát olcsón.
4. Na de nézzük az utolsó, legfőbb bizonyítékot. Mindkettőt tálba helyeztük és a csata romjait eltakarítottuk. Nincs jobb lehetőség az elfogyasztásukra, mint egy film, vagy kdrama részek nézése. Csakhogy mi a jelenség? Folyamatosan esszük őket! Biztos, hogy van valami természetfeletti akarat, ami diktálja, hogy ne pihenjen a kezünk, és újabb meg újabb marékkal halásszunk ki a tálból. De ez sem veszélytelen, hiszen bármikor a fogaink közé akadhat, egy kukorica szem, ami nem pattogott ki, vagy egy keményebb gránátalma mag. Tehát, jóval a film vége előtt elfogynak, és mi csak pislogunk az üres tálba. Szörnyű.
A fenti okokat nézve, hát nem rokonok?!
Na sziasztok! :D Ilyen és ehhez hasonló szülemények fognak ebbe a könyvbe kerülni, sok sikert az olvasáshoz! Én pedig rohanok tanulni. :'(
YOU ARE READING
Agymenések-kiég a körte
RandomA lényege ( ami több mint valószínűleg nem lesz) ezeknek a kis storyknak az lesz, hogy elég sokszor támadnak képtelen gondolataim...hm nem is képtelenek, inkább fárasztóak, de néha egész érdekesek. Legtöbbször akkor jönnek elő, amikor éppen tanulnom...
