Gondolataim

Szörnyeteg

Félsz, reszketsz elbújsz egy sötét sarokba hol nem látszódsz, s magányodba roskadsz. Nem beszélsz, már alig lélegzel, napok óta nem ettél. Csak cigizel, s iszol. Egyre többször keveredik fel a gyomrod ha tükörbe nézel. Alig vagy már 45 kiló. Ennél, de a fejedben egy szörnyeteg negatív gondolatokalt kelt benned. " Kövér vagy! Semmit sem érsz! Nincsenek, és nem is voltak soha barátaid!" Engeded, hogy uraljon ez a szörny. Már ő irányít s nem te. Tisztában vagy ezzel? Igen? Akkor, miért nem teszel ellene? Nézz a tükörbe, mit látsz? Valóban? Én a egy harcost látok, egy gyenge, s tehetetlen harcost, aki nincs tisztában az erősségeivel. Próbáltál harcolni a szörny ellen? Vagy csak hagyod, hogy mozgasson, mint egy marionettfigurát. Mérd végig magad! Undorítónak tartod az alkatod, a kinézeted? Megsúgom én is így érzem magam. Minden egyes pillanatban. Nekem is vannak szörnyeim. Minden reggel, napközben, s este küzdök velük. Olykor-olykor sikerül elhatalmasodniuk rajtam, de küzdök velük minden egyes pillanatban. Menj vissza a sötét sarokba s gyújts meg egy szál cigit. Milyen? Felemelő? Megnyugtat? Ezt is megértem, most igyál. Sokkal jobb igaz? Most én vagyok a szörnyed. Engedelmeskedsz nekem, csak az miatt, mert ezt akarod csinálni. Ott van előtted a fény, a megvilágított út! Miért nem lépsz rá? Nincs értelme? Egyedül nem akarsz menni? Megértem! Én sem akartam, de elindultam. Nem egyedül jártam. Annyi emberrel találkoztam, s annyi embert hagytam magam mögött. Nem mondom, hogy soha nem leszel egyedül, mert most is egyedül vagy. Nem! Most nem! Én itt vagyok, de lassan elmegyek. Magadra hagylak. De visszajövök. Visszajövök mert szükséged van rám. Ahogy nekem is rád. Ne taszíts el. Ne engedj a szörnyeidnek, engedj nekem. Engedd hogy segítsek. Kísérlek, veled megyek. Csak bújj elő!