♡michael♡
lenyomom a kilincset. az ajtó kinyílik, én pedig áldom az eget hogy luke ezúttal sem volt képes bezárni.
beszaladok a házba, egyenesen a nappaliba, ahol meglátom a temérdek piás üveget. mind üres.
átsietek a hálószobába, ahol luke földre dobált ruhái fogadnak, majd meghallom a vízcsobogást.
berontok a fürdőbe. luke a vízzel teli kádban fekszik - meztelenül - és csak mered előre üveges tekintettel.
- a fenébe is, luke. - motyogom, majd leguggolok mellé, és próbálok még véletlenül sem oda nézni.
- mióta vagy ebben a vízben? - kérdem, majd a kezemet a vízbe rakom, és rögtön ki is kapom. ez baszottul hideg!
- luke ki kell jönnöd! - szólok rá, de ő meg sem mozdul. csak most látom, hogy mennyire remeg, és hogy az ajkai már kezdenek elszíneződni.
baszki, én nem ezt akartam!
gyorsan leveszem a farmerdzsekimet, majd benyúlok a kádba, és megpróbálom kiemelni lukeot, de ő nyögve ellök magától és durcásan elhúzódik.
- rohadtul ki fogsz hűlni, ha nem jössz ki most azonnal, luke! - kiabálok rá, mire nagy, kék szemeivel megszeppenten pislog rám.
- ne haragudj, nem akartam veled kiabálni. - felsóhajtok, majd a hajamba túrok.
- annyira nagyon hülye voltam mikey. - szólal meg luke akadozó hangon. a nyelve szinte minden egyes hangban elakad.
- hogy bementél egy jéghideg vízzel teli kádba? igen, szerintem is.
- nem azért! - kiált fel hirtelen, mire megijedek. megmarkolja a kád szélét és nagy nehezen felül, de a feje enyhén előre bicsaklik.
- hanem merrrrt... mikey miért van itt illlyen hideg? - kérdezi, néha elnyújtva egy-egy betűt.
mostmár muszáj lesz kiszednem lukeot ebből a kádból, mert egyre jobban remeg, és már ő is érzi a hideget, vagyis nem fűti az alkohol.
odamegyek hozzá, lehajolok, majd átkarolom és megpróbálom felemelni. ezúttal szerencsémre luke sem ellenkezik.
a bőre szörnyen hideg, lefogadom, hogy teljesen átfagyott.
luke váratlanul átkarolja a mellkasomat és a nyakhajlatomba fúrja a fejét, mire megborzongok.
nagy nehezen talpra állítom.
- luke engedj el, hogy segítsek kijönni. így nem tudsz kiszállni. - mondom, mire luke elenged.
ajkai teljesen lilák, míg szemei könnyektől csillognak.
nagyot nyelek. ez az én hibám.
gyorsan segítek neki kijönni. olyan bizonytalanul áll a lábain, mint egy kisgyerek aki éppen most készül megtenni az első lépéseit.
luke vállára terítek egy törölközőt, míg ő lassúkat pislogva imbolyog.
ahogy vacog, fogai hangosan csattannak össze. a derekát átkarolva kísérem a hálóba, miközben felkapkodom a ruháit a földről.
mikor az ágyhoz érünk, rögtön leül, majd összehúzza magán a törölközőt.
- luke, muszáj felöltöznöd. - mondom, mire megrázza a fejét.
idegesen felsóhajtok, majd szólok neki, hogy feküdjön le. legalább ezt megteszi, így talán rá tudom adni a ruháit.
mellé mászok, mire felkuncog.
- most meg fogsz erőszakolni? - kérdi, mire megforgatom a szemeimet.
- hihetetlen, hogy így, félig megfagyva is képes vagy poénkodni. - felelem, majd megkeresem az alsóját a ruhakupacban.
- egyébként meg felöltöztetlek. - motyogom halkan, majd habozva, de végül ráadom a bokszerét.
kapkodva húzom fel lukera a ruhákat, ő pedig néha nyöszörög, ha meg kell mozdítania valamiét, de egyébként tűri a helyzetet.
na nem mintha nekem olyan jó lenne. biztos vagyok benne, hogy a fejem teljesen vörös, avval pedig teljesen tisztában vagyok, hogy beindultam. és ezt lukenak végképp nem szabad észrevennie, bár ilyen állapotban szerintem pont leszarná, hogy én mitől is állok.
ahogy luke nadrágját is felráncigálom a lábaira, rögtön betakarom az összes takaróval és pléddel, amit találok, majd kimerülten ülök le a földre.
- mikey. - szól kótyagos hangon, mire felkapom a fejemet.
- igen?
- hogy kerülsz ide? - kérdezi akadozva, mire nagyot nyelek.
az üzenetek. ha luke holnap meglátja őket, rá fog jönni. de még nem jöhet rá.
- csak aludj, luke. - sóhajtom, ő pedig lehunyja a szemeit.
úgy negyed óra elteltével a légzése teljesen egyelletessé válik, így halkan felkelek a padlóról és megkeresem luke telefonját.
-
végül a nappali szőnyegén találom meg. felveszem, és beírom a kódját, majd megnyitom a kisslandet.
az utolsó üzenete az, amit még az indulásom előtt küldött, vagyis azóta nem írt. így legalább könnyebb dolgom lesz.
kitörlöm a legutolsó három üzenetet, majd az asztalra teszem luke telefonját, és visszamegyek hozzá a hálóba.
-
köszi damnitluke
neked is Dom_Lw
YOU ARE READING
KISSLAND
Fanfictionkissland. ahol bármi megtörténhet és ahol egy több éves barátság szövődik szerelemmé. "heyimluke: megtudom valaha, hogy ki is vagy? lilkitten: talán" {#24 in fanfiction - 17.05.19.} [viszonylag rövid részek!] [muke (luke hemmings és michael clifford...