You Kill Me Harry Styles✔️

2. Évad ~ 9. Fejezet

Másnap reggel arra keltem, hogy eszeveszettül csörög megállás nélkül a telefonom. Magam mellett tapogatózó a, csukott szemmel próbáltam megtalálni. Mikor a kezembe akadt, elhúztam egy rutinos mozdulattal a képernyőt, fogadva a hívást.

- Igen? - szóltam bele magyarul.

- Szia Hanna, öhm.. Paul vagyok, a One Direction menedzsere. - szólt bele Paul angolul.

- Óh. Szia. Mondjad.

- Nem tudsz feljönni skype-ra?

- De. Csak felkelek, meg rendbe hozom magamat. - mondtam, miközben felkeltem a puha ágyamból, és bementem a fürdőbe.

- Oh, felkeltettelek? - kérdezte zavartan.

- Igen.

- Akkor nem is zavarlak. Majd hívj skype-on, ha megvagy.

- Oksi. Szia.

- Szia. - a telefont kinyomva fáradtan szemezgettünk a tükörképemmel. Éjjel alig tudtam aludni, így hatalmas karikák étlenkedtek a szemeim aladt.

Gyorsan elvégeztem a reggeli rutinomat, majd miután mindennel végeztem, lementem a gépemhez a nappaliba, ahol ott volt az egész család.

- Jó reggelt! - köszöntem nekik, mire mindannyian megajándékoztak egy biccentéssel. Felkaptam a laptopomat, majd átmentem a konyhába, ahol is ott volt a reggelim. Kényelmesen helyet foglaltam, majd miközben elkezdtem inni a reggeli teámat, hívtam Paul-t skype-on.

- Hali! - köszönt az egész One Direction, Paul-al együtt, mire félrenyeltem a teámat. Elkezdtem köhögni, így fogtam egy pohár vizet és próbáltam nem megfulladni.

- Jól vagy? - kérdezték a nagy köhögés rohamom közepette.

- Ja. Nagyon is. - bólintottam egy vigyor kíséretében, mire mind elröhögtük magunkat. - Na, a papírokat megkaptam, aláírtam mindent, és akkor ma kell mennem. Ugye? - ettem a nutellás palacsintámat közben.

- Aha. Van valami amit el szeretnél előtte mondani? - nézett Paul is egy mappát.

- Nincs semmi. - ráztam meg fejemet, mire Harry egy mérges pillantást vetett rám. Nem törődve vele, ettem tovább. - Amm, Paul. Jöhet Thomas is? 

- Az meg ki a franc? - ráncolta homlokát.

- Az öcsém.

- Akkor igen.

- És, még ki jön? - kérdeztem meg.

- Na, várj egy kicsit. - vett elő egy lapot. - Kendall, mint Harry barátnője, aztán Lottie, te, a fiúk, a zenekar, a táncosok, én, akkor az öcséd is, és Anne is eljön velünk pár hétre. Ja, igen. Danielle, és Niall barátnője, a kaja. - bólogatott, miközben olvasta a neveket. Mikor az elején mondta, hogy jön Kendall, akkor mintha a szívembe tört szúrtak volna, és magcsavarták volna vagy ötször benne.

- Ühm, oké. - bólintottam. - Akkor én megyek is, mert nemsokára indul a gépünk. Sziasztok! - intettem bele a webcam-ba, majd gyorsan kinyomtam a hívást. Arcomon a könnycseppek hiper gyorsan száguldoztak le.

- Ne aggódj Hanna, minden oké lesz. - ölelt át Thomo, mire én csak a pólójába kapaszkodva sírtam tovább. -  Bármi lesz, én ott leszek veled. Most pedig menjünk, mert nem sokára indul a gép.

***

- Izgulok. - szorítottam össze a szemeimet a gépen ülve.

- Nem kell. Ott leszek, és Anne is ott lesz, meg a többi csajszi is. Nincs miért. Meg amúgy is, ha meg mer bántani, megverem. - nyomott egy puszit az arcomra.

- Köszi! - mosolyogtam rá hálásan.

- A leszállást megkezdjük, kérjük csatolják be öveiket. - mondták be a stewardess-ek a bemondóba. Miután sikeresen leszálltunk Londonba, a VIP részleg felé indultunk el a csomagjainkkal.

Két őr állt a bejárat előtt, majd kilépett Paul, aki egy nagy mosollyal az arcán köszöntött minket.

- Hanna, Thomas! Már csak titeket vártunk. Na, befelé! - intett nekünk az ajtó felé. A csomagjainkat odaadtuk az egyik ott dolgozónak, majd mi is beléptünk a helységbe. Még be se tettem a lábam, már négy kar ölelt át, de nagyon szorosan.

- Oké, oké, nem tudom ki ölelget, de nem kapok levegőt. - mondtam, mire elengedett... Niall és Liam. Öhm.. oké?

- Hanna! Gyere, ölelj meg! - jött felém tárt karokkal Anne, mire én csak egy mosollyal megöleltem őt is.

- Nekünk is hagyjatok már belőle! Na! - szedték le rólam Anne-t, majd Dani, és Lottie is megöleltek.

- Oké. Még valaki? - kérdezte Paul, mire Louis is megindult felém egy vigyorral. Ő is megölelgetett, majd mindenki Harry-re nézett, aki pedig engem. Én csak lehajtottam a fejemet, mert nem bírtam állni a tekintetét. Hirtelen két kart éreztem meg derekam körül, majd megéreztem azt az Isteni illatot is, ami hozzá tartozott. Én is átöleltem, majd arcomat izmos mellkasába fúrtam. Deja-vu érzésem támadt, és minden egyes pillanat, amit együtt éltünk át, villogó képként ugrott be. Még utoljára beszívtam bódító illatát, majd elengedtük egymást. 5 másodpercig tartott körülbelül az egész, de ez maga volt az álom. Hiányzik, de... Sose tudhatjuk, hogy ez nem-e egy fellángolás. Újra.

Sarah❤