Amikor visszaértünk az iskolai rendezvényről a kollégiumba lezuhantam az ágyamra, szorosan behunytam a szemem és aludni próbáltam, de persze, mint mindig most sem tartott sokáig a pihenésem. Megcsörrent a telefonom, felvettem, majd egy hang szólt bele.
- Csenge, anyu nem ér el téged. Le vagy némítva?
- Aham - megnéztem a telefonom, és láttam, hogy 7 nem fogadott hívásom van.
- Anyu beszélni akar veled este, azt nem tudom miről, de már kíváncsi vagyok, szóval hívd fel most.
- Petra, most nem tudom, mert fáradt vagyok, és egyébként is csak este akar.
- ajj, jó. - mondta lehangoltan.
- Hogy sikerült a vizsga?- kérdeztem tématerelésként.
- Háááát.. sajnos
- Ne szívass pedig profibb, vagy mint anyu.
- Átmentem. - mondta ki végre.
- Na, azért mondom.
- Végre vezethetem a kocsim!
- Na, ja ennek nagyon örülök - biccentettem.
- Én is, alig várom, hogy mellettem ülj majd, és végig trollkodjuk az utat de mennem kell, majd később beszélünk,és mondd el, hogy mit akart anyu, ha felhívott szia hugi.
- Jójó szia.
Örültem, hogy Petra 18 és fél évesen végre letudta a jogsit, és majd mehetek vele a világ végére is.Előre érzem, hogy ennek nem lesz jó vége, ha mi ketten összeállunk, akkor soha sincs jó vége.Várom, hogy én is betöltsem már végre a tizennyolcadik évemet, ami Június 14-én lesz.Vanda a szobatársam amióta ismerjük egymást egy csomóajándékkal szokott elhalmozni és persze ez fordítva is így van, nagyonszeretem, mert megbízható, bolondos és titoktartó. Egy idős velem és egy suliba is járunk csak nem egy szakra. Én közgazdaságira ő pedig testnevelésre. Amit nagyon sajnálok, hogy a tesis szak miatt még 3 éve levágatta gyönyörű hosszú,göndör szőke haját és most a válláig ér. Nagyon szereti a tesi órakat néha direkt bent marad plusz edzésekre, annyira szeret mozogni.
Ma is egy órával később fog jönni, addig legalább kialszom magam.
