Átlagos élet? Nem éppen ~Befejezett~

24. rész

-Kicsit egyedül hagysz?-nézek Liamre.
-Persze hófehérke.-mondja majd nyom egy puszit a homlokomra és elsétál.
Elkezdek sétálni. A vízesésnél találom magam. Könnyeim lefolynak az arcomon. Mindig amikor történt valami, ide jöttem ez mindig megnyugtatott, és segített átvészelni a nehéz időket.
Nem tudom mennyi ideje ülök egyhelyben, de már sötét van. Halk lépteket hallok a hátam mögül. Felállok és megfordulok és a legfiatalabb Argent-el találom magam szemben. Rámorgok, mire gúnyosan felnevet majd megszólal.
-Nem kéne itt lenned.-húzódik a szája gonosz mosolyra.
-Nem te mondod meg Argent.-vágok vissza.
-A keresztnevem Allison.-vigyorog még jobban. Gyűlölöm!
-Képzeld tudom.-morgok rá.
Egy kattanást hallok. Egy fegyver. Legugolok, majd újra farkasszemet nézek a velem szembenálló emberrel. Kezdem felhúzni magam.
-Ennél ügyesebbnek kell lennetek.-közlöm a tényt.
-Azt hiszed?-néz magabiztosan.
-Oh hidd el, tudom.-válaszolok.
Jön még egy golyó. Egyet balra lépek, a golyó elmegy mellettem.
Neki ugrok. A lövöldöző seggfejnek sikerül egy golyót engednie belém,de így is győzök. Most jön Argent aki azonnal eltűnik a szemem elől. Haza indulok, néhányszor meg kell támaszkodnom. Nem gyógyulok rendesen. Szinte szó szerint beesek az ajtón Liam siet mellém.
-Mi történt Maya?-nézi a lőtt sebet.
-Argent.-nyögöm ki.
Már alig bírom nyitva tartani a szememet, egy utolsó pillantás és minden elsötétűl.

A nap vakító fénye kelt. Végig aludtam egy fél napot, de ami még fergetegesebb hogy nincs rajtam póló. Körbenézek, nyugodtan konstatálom hogy a saját szobámba vagyok, rajtam kívül senki sincs bent. Felállok és bemegyek a fürdőbe, le kell zuhanyoznom. Ahogy kilépek a zuhany alól egy törülközőt tekerek a mellkasom köré. A szekrényhez sétálok és kiveszem a mai ruhám.

Mai Outfit-tem ⬇⬇

A póló felvételével megküzdök, de nagy nehezen csak sikerül felvennem. Hiába gyógyult be a seb még érzékeny. Smink gyanánt csak egy kis szemceruzát és szempillaspirált használok. Ránézek az órára, fél kilenc van. Lemegyek a konyhába ahol Daved ül és a telefonját nyomkodja.
-Jó reggelt.-köszönök neki.
A szemei nagyra nyílnak és pár másodpercig csak néz rám.
-Neked is.-mér végig.
-Mi van?-nézek rá.
-Mi ez a ruha?-megint ez a kérdés.
-Ne kezdjük ezt kérlek, nincs kedvem veszekedni.-nézek rá.
Töltök egy bögre kávét magamnak, kimegyek a teraszra és rágyújtok. Olyan jó érezni ahogy a nikotin szétáramlik a testemben. Nem sokat ülök ott, de már a negyedik szálat szívom el amikor anya jelenik meg az ajtóban.
-Nyomd el azt a szart.-mutat a cigire.-és gyere reggelizni.-vált mosolygósra arca.
-Nem vagyok éhes. Köszi.-bámulok tovább a távolba.
Anya bemegy és újra egyedül maradok a gondolataimmal. Hiányzott itt minden, de mégsem vágytam vissza. Jó hogy elszakadtam innen, minden a múltra emlékeztet. Újra könnyek gyűlnek a szemembe és végig szántják arcom. Nem tudom meddig ülhetek így, de a csengő hangja zökkent ki.