A messzeség halk hangja felcsendítette az örök suttogást,
Miként egy égi vándor a búsan csobogó patak fájdalmát.
Egy villámlás és dörgés a sötét, nyári, éjszakai homályban,
S mindenki ugrál a felhőszakadás melankolikus sírásában.
Minden jóban van valami rossz, s minden rossz rejt valami jót,
S kell hogy a természet csodái megihlessék a kifejező írót.
Néha nem kell más, csupán egy esztétikus érzelem,
Mit tőled kapok, s adok is. Köszönöm, hogy vagy nekem.
Azt mondják, egy mondat végére kötelező pontot tenni,
Pedig egy-egy problémát nem lehet oly egyszerűen lezárni.
Én azt az elvet követem, hogy ne feledjünk, csak építsünk tornyokat,
Minél erősebbet, hogy ne dőljön össze, s magasabbat, hogy legyünk okosak.
Nekem a tornyom alaprajza te vagy, nálam nincs a jónak ellenfele.
Melletted az életem hibátlan, bárhová is sodor a létezés tengere.
Minden hozzád köt, hajt valami vágy, ami mérhetetlenül kellemes,
Mint ahogy a forrongó lázadás táplálja forradalmárszellemet.
Egymásra hangolva, mint a természet négy hiányolhatatlan eleme,
Egymásra hangolva, mint a tiszta fehérség, és a bús hollófekete.
Egymásra vagyunk hangolva, akárcsak a csendes óceán nyugalma,
Mint a megírandó vershez a versíró érzelme és szenvedélye.
Megadod nekem mindazt, amire szükségem van, s amit szeretnék,
Ha itt vagy velem, nincs olyan szó, kimondatlan sincs, hogy sikertelenség.
Egymásra hangolva, mint két hang a lágy dallamú zongorán,
Ha itt leszel nekem mindig, biztos vagyok, hogy sose élek majd árván.
YOU ARE READING
Versek (-Gönczi Dorina)
Poetry"Egy vers lehet melankolikus, de lehet mosoly felhőkkel teli. Egy vers lehet rövid, de lehet hosszan megfogalmazott versszakokba írva. Lehet neked szól, lehet máshoz, de a Vers az mindig megszólítja a szívedet. Ha élsz, olvass verset. Mert ha a vers...
