Behind Blue Eyes - Dramione

A vonat út

- Harry, Ron! Sziasztok gyertek gyorsan, mindjárt indul a vonat! Találtam egy üres kabint!- kiáltottam amint megláttam hogy a fiúknak sikerült átérniük a falon.
- Gyors vagy! - mosolyodott el Ron.
- Tudom! - mondtam. - Már a ládám is fent van.
Most is, mint mindig utolsó pillanatban másztunk fel a vonatra. Hál'istennek foglaltam kabint,  különben nem találtunk volna helyet.
Miután letelepedtünk a kabinokban a fiuk elkezték kitárgyalni a Kupadöntőt.
- Krum csodálatos volt! - elkendezett Ron miközben letette a mini Krum figurát a földre. - Eddig még sosem láttam a Vronskjy műbukást! Élőben.
- Ja, ha elkezdődnek a kvidics edzések én is kipróbálom! - jegyezte meg Harry.
-Inkább ne, Harry. Krum biztos sokat gyakorolta, te a végén kitöröd a nyakad!-szoltam rá mielőtt túlnő rajta a lelkesedése a kviddics iránt.
- Jaj ne aggodj már mindenért, Hermione! - válaszolt Ron, Harry helyett. - Harry remekül kvidicsezik, simán megcsinálja!
-És ha véletlenül mégis baleset lenne belőle, Madam Pomfrey meggyógyít mielőtt meghalnék! - szólt közbe Harry is.
-Ez nem vicces, fiúk! - mérgelődtem, de már nem figyeltek rám, ugyanis folytatták az egyre unalmassab beszélgetésüket a kviddicsről. Sosem fogom megérteni, mi olyan érdekes abban a sportban...
-Ah! Megyek, megnézem mikor jön a büfés néni! - álltam fel mert úgy éreztem nem bírom tovább hallgatni őket.
- Jó, ha jön szaladj vissza, hogy készítsem a pénzt. - szólt utánam Harry.
- Persze, persze azért megyek hogy futkossak a folyosón!- bosszankodtam.
- Bocs, Hermione , elfelejtettem ,hogy szabály ellenes. - nevetett Harry.
-

Ha, ha. - mosolyodtam el, és kiléptem a kupé ajtaján.
Végigmentem a folyósón és átsétàltam a következő vagonba. Nem. Nem rohantam.
Hirtelen kinyílt az egyik kupé ajtaja és Draco Malfoy lépett ki rajta. Kb. egy méterrel állhatott előttem, így simán megátkozhatott volna, vagy az utamat álhatta volna. És én számíthattam is ilyen gesztusra tőle, miután tavaly kapott tőlem egy jó nagy pofont amilyért Hagridot, a Roxfort vadőrét ócsárolta első tanári évében.
Ahogy meglátott, arca undok fintorba torzult.
- Mit keresel itt, Granger, nem találod a sárvérüek vagonját? - kérdezte a szokásos vontatott hangján.
- Sétálok a vonatban Malfoy, talán zavar? - vágtam vissza.
Mielőtt válaszolhatott volna a vonat hatalmasat zökkent. A hirtelen sebbességváltástól előre estem, egyenesen Malfoy mellkasának. A súlyomtól először megtántorodott, aztán hátraesett, én pedig estem vele együtt.
Pár örökkévalóságnak tűnő perc után megszólalt, de a hangja már nem volt olyan undok, inkább csak meglepett.
- Kényelmes, Hermione? Mert nekem nem túlságosan és összekoszoltam a taláromat is.
Ha őszinte lettem volna azt mondtam volna, hogy igen de nem voltam benne biztos, hogy ezt pont Malfoynak helyes volna mondani.
A válaszlehetőségek kétmásodperces átgondolása közben felfigyeltem valamire a kérdésében, ami nagyon meglepett.
-Hermionénak szólitottál! - mondtam csodálkozva miközben feltápászkodtam.
-Mi? Nem. Grangert mondtam! -válaszolt felháborodva. És igen, megint undok volt a hangja. Francba! Pedig nem undok arcal, nem undok hanggal és nem undok beszédstílussal nagyon cuki volt!
- Nem vagyok süket! - mondtam hangosabban, miközben felálltam.
- Nem, sárvérű vagy! - mondta miközben visszavarázsolta az ezelőtti vigyort az arcára.
Nem válaszoltam csak fintorogtam és forgattam a szemem, aztán kikerültem kicsit, meglökve a vállát. Gyors lépésekkel elindultam a vagon ajtó  fele. Amikor elértem utánam szólt.
- Ne merd elmesélni senkinek azt ami az előbb történt, Granger!
-Mi van, Mr.Aranyvérű Malfoy fél hogy kinevetik, mert hozzáért egy sárvérűhöz? - kérdeztem Malfoy undok hangját utánozva - És különben megnyugodhatsz, nem fogok azzal dicsekedni, hogy rádestem.
- Granger, ezt a te érdekedben mondtam. - mondta, de hangjában nem volt se megvetés, se fenyegetés - A barátaid kidobnának ha megtudnák, hogy ráestél egy Malfoyra.
Azzal bement a fülkéjébe és becsapta az ajtót. Egy ideig dermedten álltam. El se akartam hinni, hogy láttam őszintének Dracot. A keserűség  az utolsó mondatából arra késztetett hogy berohanjak a kupéba. Megöleljem, és megcsókoljam. És a szemébe nézzek és csak bámuljam egy ideig a gyönyörű kék szemeit és...
És ráébredtem. Rá kellet jönnöm hogy Draco Malfoyról ábrándozom . Arról az undok, beképzelt mardekáros fiúról akinek én csak egy sárvérű vagyok.
De még mindig éreztem az illatát és láttam magam előtt a meglepett képét.
Magamban hülyéztem és rugdostam magam, de pár perc ácsorgás után rá kellett jönnöm a mostanra megváltoztathatatlan tényre:
belezúgtam Draco Malfoyba!
Á, tiszta lökött vagyok!
Gondolataimból a szemközti vagon ajtó csapódása rázott ki. A büfés néni állt ott és kérdőn nézett rám.
Motyogtam valamit össze - vissza, aztán megfordultam és elszaladtam a kupénk felé.
Majdnem beestem az ajtón amikor megérkeztem a kupéhoz.
- Na ki nem fut a folyósón? - kérdezte cinikusan Ron.
Csak lihegtem egy sort válasz képpen.
- És mi tartott ilyen sokáig?-kérdezte Harry -Az egész világkupa döntőt kitárgyaltuk . Már kezdtünk aggódni.
-Ööö semmi csak találkoztam Malfoyal. Le sárvérű zött . Én meg válaszoltam és veszekedtünk utánna egy sort.Tudom hogy nem kell ilyenkor válaszolni neki de a világkupadöntő után jól esett.
-Az a rohadék. Úgy szeretném egyszer jól beverni a képét!- heveskedett Ron.
-Apropó, Világkupadöntő épp arról beszélgettünk Ronnal, hogy ki küldhette fel a sötét jegyet a pálcámmal! - szólt közbe Harry - Te mit gondolsz, Hermione?
- Nem tudom. De egy biztos: Nem Winky volt! Mr.Kupor nagyon igazságtalan volt szegénnyel!
-Persze hogy nem. Mélyebb hangja volt! - értett egyet Ron. Harry is bológatott
Ezután csend kerekedett közénk, ami alatt mindhárman azon gondolkoztunk vajon ki lehetett aki felküldte a jegyet.
Vagyis nem mindhárman.
Én bárhogy próbáltam nem tudtam nem erre gondolni.
Folyton a Dracoval való találkozáson agyaltam. Az arcán és az őszinteségén.
Pár perc múlva Ron törte meg a csendet.
- Elképzelhető, hogy Bumfolt volt?
- Á, nem hiszem. - vágtam rá rögtön.
Ezután az út hátralévő részén erről a témáról beszélgettünk.
Mondjuk én folyton elkalandoztam  egy kicsit közzelebbi élményemhez, de azért témánál voltam.
A fiákerekben abba kellett hagynunk a megbeszélést, mert beszált mellénk Neville aki megint elveszíette Trevor-t, a varangyát.